12.04.14.

Olvasójegy: Hóember

Egyre másra hallom a skandináv író nevét, aki csavaros sztorijaival még a krimikben bővelkedő kínálatba is hoz kevéske felfrissülést. Előjegyzés: katt; egy próbát megér, e-mail pár hete vár, hogy visszahozták lehet érte sorakozni.

Na sztori: nyitány, hangulatos minden egyéb, szadista, ötletes, karakteres, leköt, de: igazából egy jól levezetett nyomozásnál többet nem kínál. Hősünk, Harry Hole (ha jól tévedek a karakter köré hét könyvet szán az író, ebből pedig már öt vagy hat megjelent kis hazánkban is) alkesz, de páratlanul briliáns elmével megáldott kopó, ezt ne vitassuk el tőle, noha nemigen találkoztunk még gyengébb nyomozózsenivel. A kép felrajzolódik, a cselekmény innen onnan böngészget, többek között a múlt is előkerül, hogy képbe kerüljünk. Pár erős, kétértelmű mondaton, na meg a velős emberismeret cinikus ábrázolásán kívül a regény nagyjából elég ahhoz, hogy egy hosszabb műszak után ne a megasztár önjelölt táblahangú tehetségeinek, és az őket szórakoztatásra buzdító, hasonlóan igénytelen közszféra-képviselőkön rongáljuk tovább az ezernyi ingerrel tépázott ízlésvilágunkat.

A csavarok sejthetőek, értőbb olvasással akár le is leplezhetők; pár dolgot magam is kiszagoltam. További pozitívum, hogy az író több, egymástól független témában is feltűneően jólértesültnek mutatkozik, így több érdekes dologgal is kiegészül a fő szál. A sztori, sem a megvalósítás nem bontja meg a műfaji határokat, de a körítésben mutatkozik némi újdonság, és ez bőven elég volt ahhoz, hogy az "előjegyzés" jogosultságát utólag hitelesen igazoljam.

Közbe pedig ért az örvendetes info: a sztoriból hamarosan maga Martin Scorsese (!!) készül filmet forgatni. Fincher után szabadon, én azért nem verem (még) a parkettát izgalmamban.

Értékelés: 6/10

~polczer máté

12.04.09.

A szégyentelen (Shame, 2011)

Amerikai filmdráma, 101 perc

Van olyan szint, ahová nem szívesen néz az ember. A filmet nem pozitív élmény nézni, az élvezetekhez semmi köze. A folyamatos kielégületlenség hályogként tapad a tudathoz, minden más egyéb örömforrást, pislákolást érzelmet elhalványítva és idővel teljesen megszüntetve. Végletekig kell lemezteleníteni egy karaktert ahhoz, hogy egy ilyen mély történet hitelesen átadhatóvá váljon, a korhatár, sem a bizottság, sem senki nem gátolhatja. Ritkák az olyan alkotások, amelyekből tisztán érződik, hogy igazából nem azért készülnek, hogy eredendő céljukat (lóvé) beteljesítsék, hanem valami olyanra hívják fel a figyelmet, olyanról értekezzenek, amiről kompromisszumokkal lehetetlen. Mikor a saját test zár el a szabadság elől, nincs egy önálló gondolat, tisztán más érzés. Mindig ott lebeg a tudathatáron egy láb, kebel, ujj, ajak arc nélkül. Folyamatos intenzív inger, és sodor egyre mélyebbre, egyre lejjebb, megállás pedig nincs, sem végső állomás. A szabadulás idővel pedig hiú ábrándként sem lebeg.

Fassbender szemén át látni a mély sötétjét

Brandon arcán nincs mosoly, ha arca talán utalna is rá, szemei sosem, folyamatosan pásztázva keresik a kielégülés különböző formáit. Egyre egyszerűbb, egyre szimplább módon, a küszöb minden lépés után alacsonyabb. Szégyen.

Mikor mintegy utolsó kapaszkodóként arcot próbál társítani az eszközhöz a kísérlet csúfos kudarcba fullad, a tiszta élvezethez szokott elme képtelen feldolgozni az idegen élményt és csődöt mond. Szégyen.

Brutális figyelemfelhívás zökkentheti ki csupán a sosem lankadó vágyat, apróbb felszínes figyelmeztetések helyett egy intenzívebb érzés, a félelem billenti ki a hályogos elmét. Szégyen.

Az utolsó éjszaka eseményei sugallják, hogy innen nincs kiút, a tudat képtelen kontrollálni az elhatalmasodott addikciót. A kényszerből cselekedő test hullámzása az arcra vetülve nem az élvezetről árulkodik. Elgyötört, fájdalmas arc, tekintet belülről a feneketlen mélyből, a segélykiáltás pedig elenyészik két felszínes aktus között. Szégyen.

Az utolsó lehetőség azonban a kórházi ágyra kötve az ágyról lelógó véres felkiáltójel formájában feltűnik akkora méretben, hogy az tisztán látszik a pokol legmélyebb bugyraiból is. Esély.

Egy vonzó láb, egy telt ajak és egy arc nélküli tekintet azonban képes elhalványítani Mindent. Üresség.

Minden kapcsolat felszínessé válik a függőség miatt

Hihetetlen testi-lelki lemeztelenedés kell ahhoz, hogy valaki képes legyen ilyen teljesítményt nyújtani. Teljes átalakulás, komplett beolvadás, egyben veszélyes is, hisz könnyen lehet, hogy kis darabot követel az egyénből. Innentől kezdve pedig lehet mentegetőzni az Akadémia konzervativizmusával, egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni ilyen teljesítményt. A probléma létező, a tüntető elfordulás pedig nagyon felszínes és hihetetlenül álszent.

A magyar forgalmazó botrányosan választott címet, de képtelen vagyok haragudni emiatt, hisz nagyon kockázatos ilyen kategóriájú filmet a magyar piacra dobni, ha egyszer a vernyákoló mókusokra tódul tömegszám az igénytelen közönség.

McQueen alkotása fájdalmas, kíméletlen, de hitelesen mesél az emberi tudat poklának egy lángoló kamrájáról, szereplői pedig lecsupaszított, tiszta játékkal tesznek átélhetővé egy létező problémát, ami felett jóval könnyebb szemet hunyni.

100%

~polczer máté

12.03.28.

Olvasójegy - Szumma szummárum

Ígéretemhez próbálom tartani magam, Shakespeare halhatatlan klasszikusa (Hamlet) fenomenális élmény, az évszázadok pora és a megsárgult lapok oly fennségessé nemesítették az élményt, hogy egyelőre még keresem az ideális adaptációt.

Addig is rávetettem magam komolyabb olvasmányok fejtegetésébe, az utolsó olvasójegy óta bizony jópár kötettel megküzdöttem, amelyet értékelnék is pár sorban.

Stieg Larsson: A Kártyavár összedől (Millennium 3) - 10/7

A tetovált lány és a A lány, aki tűzzel játszik után nemileg kopik a színvonal, túlzott grandizózusságra törekvés, a történet egyszerűbben is vállalható és élvezhető - mégis az első a csúcs, holott pontszerű a folytatásokhoz képest - azonban letehetetlen továbbra is, az eddig tapasztalt élményél viszont kevesebbet nyújt.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek - 10/9

Kicsit ömlengősen, szerteágazóan kezdődik, bóbiskolva-pislogva csúszik le az első ötven oldal, aztán mikor a gyertyák meggyulladnak a hangulat megfagy, a papírok alig bírják el a tömény, vádló-lemondó monológot, amelynek célja a szembesítés mellett (helyett) a kiárasztás. A mondandó pedig nem hal el, hanem önálló lábakon életre kel a kötött sorokat elhagyva.

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei - 10/5
Pofátlanul tör HP kiürült pozíciójára, de sem eredetiségében, sem csavarjaiban, sem összetettségében, sem karaktereiben és - hold on a sec - sem semmiben nem pályázhat a megérdemelt nyugdíját töltő mágus trónjára. A közepére eléri, hogy ne dobjad félre, a hangulatos - hátborzongató ? - képek köré font sztori kapcsán inkább a kötöttség érződik, a hangulatot képtelen uralni.

John Ajvide Lindqvist: Élőhalottak! - 10/6,5
A svéd író előző regénye (Hívj be!), és az ez alapján készült film (Engedj be!) felrázta kissé a taknyába fúló vámpírmítoszt, most pedig a zombik világába készült némi újítást csempészni. Nincsenek fenyegetően imbolygó élőhalottak, az élőkre sem támadnak csorgó nyállal, csupán haza akarnak menni, miután egy elektromos impulzus során újra magukhoz tértek. Ígéretes a sztori, hangulatára sincs panasz, azonban képtelen a nyitás színvonalán, és az általa sugallt intenzitáson vezetni a történetet. Karaktereivel igyekszik a különböző érzelmi motivációkból átélhetővé tenni a bizarr helyzetet, de valahogy én egyik szereplőt sem éreztem elég közelinek. A Hívj be! színvonalát ugyan nem közelíti, de érdemes azért nekiugrani a sztori megér ennyit mindenképp.

Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam - 10/7
Élményszerű beszámoló egy cseh pincér visszaemlékezései alapján. Olyan az egész, mint mikor egy ismeretlen nekiáll mesélni és idővel csak arra figyelsz - idővel aggódásba vegyülve - vajon hogy jut ilyen mértékű szóáradat közben levegőhöz. A különbség az, hogy a történet leköt - a végére ez hatványozottan is igaz - és a beszámoló lendülete a végéig kitart.

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el... 10/7,5-
Visszafogott fájdalom, elhaló, hatástalan ökölcsapás a levegőbe. Szívszorító történet, és hiába az ábrázolás szemszögének kissé szubjektíven objektív lencséje borzalmasan mély érzelmi hullámzás kíséri végig a történetet. A filmnél pár fokkal élesebb, csípősebb élmény, Ishiguro beletapsolt kissé az emberi természet poklának egy utopisztikus valójába.

Az utolsó olvasójegy óta George R. R. Martin elképesztően komplex eposzának a Tűz és jég dalának leírhatatlanul mély érzelmi viharokat indukáló harmadik és negyedik kötetét (Kardok vihara, Varjak lakomája) is végignyálaztam, de sem élményeikben, sem önmagában kiragadott valójukban nem tartanám ildomosnak, ha az előbbi felsorolás egy-egy elemeként pár sorban összegezném a Szumma mintegy 2000 oldalnyi élmény-csordulatot.

~polczer máté

12.03.09.

Shakespeare - "Ó, terhes semmi! Ó, komor bohóság!"

Kicsit nagyobb lélegzetvételű cikksorozatba kezdenék. Roland Emmerich, Anonymous című filmjének hatására Shakespeare híresebb drámáiból böngésznék végig ötöt, majd miután elolvastam őket egy-egy feldolgozásról írnék hosszabb-rövidebb kritikát. Az eddig indított cikksorozatok közül pár hamvába halt próbálkozás volt, így remélem az angol színdarabíró iránti lelkesedésem hosszabbnak bizonyul majd. Hogy Shakespeare melyik műveiről lesz szó egyelőre még én sem tudom, de az aktuális cikk végén említést teszek a soron következő alkotásról. Mivel az irományok elképesztően népszerűek és az egyes darabokból több film is készült - sokszor alig pár évnyi különbséggel - véletlenszerűen választok egyet a feldolgozásokból, persze igyekszem prioritási sorrendet állítani az alkotók elismertsége, illetve hírneve szerint. 

Elsőnek mindjárt a Hamlet, dán királyfit választottam, és most ugrok is neki, egy dolog maradt hátra csupán: "...Lenni, vagy nem lenni: az itt a kérdés..."

~polczer máté

12.03.08.

Fehér pokol (The Grey, 2012)

Amerikai thriller, 117 perc

A sztori majdnem teljesen mindegy, elég, hogy valami olajfúrók, vagy vadászok, de lehet, hogy jól megtermett takarítók tartanak repülővel valahonnan valahová, mikor a gép kissé belázasodik és megrázva magát orral a végtelen fagyba fúródik. A tucatnyi túlélőnek pedig nemcsak a felfoghatatlan faggyal, a medveméretű farkasokkal, de elsősorban önmagukkal kell megküzdeniük az életben maradásért.
Főszerepben Liam Neeson, aki hatvanon innen élces hangjával és zord tekintetével az összes tejfeles kisköcsögöt visszazavarja az naplementébe, hajnalhasadtába, vagyis a Patiszonos nyálviharba na, csak kijött.

Nos, ha egy percet nem látok az egészből, de a Kisalföld egy szakadt cetlijén a gyilkos északi szél elémfújja a tartalom első két-három sorát, úgy nagyjából a tényleges cselekmények háromnegyedét letakaró összegzést összehoztam volna nagyobb aranyéringerlő erőlködés nélkül. No de a sztori nem eredetiségben igyekszik a nézőket falhozcsapni. Az árnyékban minusz harmincas átlaghőmérsékletével, a kellemesen bizsergető enyhén hűvös orkánszerű hóviharjaival, no meg a megnyugtatóan altatójellegű állandósult farkasüvöltéseivel kelt olyan zord hangulatot, amelybe a feljebb említett vámpírkezdemények bizony mindjárt az étlap elején, a pocokszerű rágcsálók mellett találnák magukat.

A túlélés csupán a kezdet...

Brutálisan kemény körülmények, de egyben hátborzongatóan szép az egész, a hóviharokkal fűszerezett hegyoldalak, a végtelen fehér puszta sokkal élesebben rajzolja meg a hangulatot a sztori minden hasonló törekvésénél. Ez nem a szereplőkről szól, sem halálraítélt túlélőtörekvéseikről, hanem a természet kegyetlen valójáról, és az eltévedt ember ilyen körülmények között nem több puszta korhadó fadarabnál, amelyet pár erősebb széllökés visszasimít az anyatermészetbe. Szorítani lehet, kell is, értelme kell legyen a mozijegynek, ha már nem Attenborough-dokura fizettünk be.

Információim szerint a stáb is megküzdött az elemekkel, nem a kényelmes stúdió szélgépei előtt prüszköltek, hanem Kanadában a sokszor csontrepesztő hidegben vették fel a jeleneteket. További bónusz, hogy a farkasok elsősorban hangilag vannak jelen, bizsergető suspense-t is csempészve a dermesztő fagyba. Néha ugyan előmerészkednek pár gyors vágás erejéig, de mire észbe kapnánk már csak húscafatok és véres lábnyomok jelzik fenyegető jelenlétüket.

Kiszámítható, a párbeszédek nagyon papírszagúak, és hiába tölti ki Neeson borostás képe a film poszterének száz százalékát, másodlagos ő is a kegyetlen őselemek mögött, még akkor is, ha beszél a farkasok nyelvén. Mégis megragadott, szeretem és tisztelem ugyanis a zord, megalkuvásra képtelen természet monumentalitását, rabulejtő hatása érződik a film minden egyes jelenetében.

70%


~polczer máté

12.03.05.

Április 1. - Bolondok Az Őrület napja - Game of Thrones, The Killing

Már most remeg a lábam, ha április elsejére gondolok. A bolondok napja elhozza az őrületet. A tavalyi esztendő vitathatatlanul legszínvonalasabb televíziós szériái egyaránt április elsején kezdik meg második évadjukat.

A Trónok harca második évadja az ismert címen fut, annak ellenére, hogy George R. R. Martin A jég és tűz dalának 2. kötete Királyok csatája címen olvasható, és vélhetően a cselekmények nagyrészt innen származnak majd. A Hét királyság április elejétől kezdve költözik otthonunkba, és tíz héten keresztül tombolva vonszol drámába, örömbe, árulásba, szerelembe, erotikába, és egyéb hasonló élvezetekbe. Ígéretem szerint részenkénti kritikával szeretnék jelentezni.

A The Killing noir-ba hajló nyomasztó hangulata képes volt arra, hogy elhalványítsa a "Who killed Laura Palmer" tagline-t, a legendás név helyére pedig "Rosie Larsen" illeszthetünk. Az AMC saját sorozata, színvonalában messze lekörözi a csatorna fejős tehenét, a The Walking Dead-et, így fenntartás nélkül lehet az eddig megszokott szint körül várni a duplarészes (!!) nyitórészt. Az előző szezon zárása meglehetősen megosztotta a nézőközönséget, de garantálta is egyben, hogy aki nézte az visszatérjen ezúttal is, pontok helyett ugyanis inkább sokszorozta a kérdőjelek számát.

Részenkénti kritikákat nem ígérek, de igyekszem véleményezni a cselekményeket ezen a vonalon is. A titkolózás nagy, pár héttel a nyitány előtt előzetest még mindig nem láttunk, csupán egy poszterrel tudok szolgálni.

~polczer máté

12.02.27.

Oscar 2012 - LIVE!

Végre eljött a pillanat, perceken belül kezdődik a 84. Oscar-gála. Az eseményt élőben követve folyamatosan frissítem az aktuális győztessel, a fontosabb kategóriákat külön kiemelve. A sorrend az átadó sorrendje.

Best Achievement in Cinematography (Fényképezés)
Hugo

Best Achievement in Art Direction (Látvány)
Hugo


Best Achievement in Art Direction (Jelmez)
The Artist

A harc megkezdődött, szépít a The Artist

Best Achievement in Makeup (Maszk)
The Iron Lady

Best Foreign Language Film of the year (Idegen nyelvű film)
A Separation
Papírforma

Best Performance by an actress in a supporting Role (Női mellékszereplő)
Octavia Spencer 
Újabb papírforma. Nem sajnálom tőle, hiába szorítottam Chastain-ért. Úgy láttam mindenki őszintén gratulált, Octavia pedig tündérien hebegett-habogott. Ereje azért volt még arra, hogy bókoljon Batman-nek. Gratulálok!

Best Achievement in Editing (Vágás)
The Girl with the Dragon Tattoo

Best Achievement in Sound Editing (Hangvágás)
Hugo
4/3, nagy tarolásnak nézünk elébe...

Best Achievement in Sound Mixing (Hangkeverés)
Hugo
Not again?! 5/4

Best Documentary Features (Dokumentumfilm)
Undefeated

Best Animated Feature Film of the year (Animációs film)
Rango
Chris Rocks!! Megérdemelt győzelem, magasan a kategória legjobbja, grat...

Best Achievement in Visual Effects (Trükkök)
Hugo
6/5

Best performance by an Actor in a Supporting Role (Férfi mellékszereplő)
Christopher Plummer
A legidősebb Oscar győztes! Gratulálok nagyon, megérdemelte, bár agg korára kezdte csak gyűjteni a jelöléseket. Azért mondjuk Oscar jobb kezét odaadnám Sydow-nak. És még vicces is...

Best Achievement in Music Written for Motion Pictures Original Score (filmzene)
The Artist

Best Achievement in Music Written for Motion Pictures, Original Song (betétdal)
The Muppets (Man or Muppet)
A prezentálás fenomenális, Alan as Magnum...

Best Adapted Screenplay (adaptált forgatókönyv)
The Descendants
Meglepő, de az első fontosabb kategóriát nem a Hugo nyerte.

Best Screenplay (eredeti forgatókönyv)
Midnight in Paris
Na ez nem. Nálam még az első háromba se. Fáj a szívem A separation-ért, Woody nem érdemelte meg. No de ne kötözködjünk, gratulálok...

Best Short Film (Rövidfilm)
The Shore

Best Documentary, Short Subjects (Dokumentum rövidfilm)
Saving Face

Best Short film, animated (Rövidfilm, animált)
The Fantastic Flying Books of Mr. Morris Lessmore


Best Achievement in Directing (Rendező)
Michel Hazanavicius
Az öt jelöltből kettő jelen sincsen. Én Scorsese-nek adtam volna, így ugyanannyi díja van az elsőfilmes Hazanviciusnak is, mint a rendezés élő legendájának...


Best Performance by an Actor in a Leading Role (Férfi főszereplő)
Jean Dujardin
Sármos, elegáns, vicces, akár a filmben. Jó helyen van ez a díj mégis... 


Best Performance by an Actress in a Leading Role (Női főszereplő)
Meryl Streep
The Greatest actress alive.. Happy ending.

Best Motion Picture of the Year (Film)
The Artist
Hiába kezdett remekül a Hugo, az Artist az összes fontosabb kategóriában diadalmaskodott.


Újabb év meglepetések nélkül. Gratulálunk a győzteseknek!

12.02.24.

Oscar 2012 - My Academy Awards

Helyi idő szerint hétfő hajnalban kezdetét veszi a legjelentősebb filmes díjátadó, a 84. Oscar-gála. Igyekeztem a főbb kategóriákban jelölt filmeket szemrevételezni (kivétel a legjobb idegen nyelvű film, ugyanis ott csupán két jelölt volt elérhető) és szubjektív éleményt alkotva az alábbi írásban kiosztanám saját prioritási sorrendem szerint a  szobrocskáimat. Vannak érthetetlen jelölések, és fájó hiányzók, de nem szeretném elmarasztalni a jelölőbizottságot, ugyanis kellemes meglepetésekkel is szolgáltak. A filmek alatt a százalékos osztályzat és az adott kategória jelöltjeinek értékelése olvasható. Az adott kategóriában aláhúzással jelöltem a már látott alkotást, színes kiemeléssel  és képpel ellátva pedig az általam leginkább favorizált jelöltet tettem közzé.

Az átadót élőben követem majd, és folyamatosan frissülő cikkben közvetítem a látottakat!

Legjobb film:

Hugo (A leleményes Hugo)

Film: 100% Martin Scorsese szokatlan műfajban alkotott maradandót ezúttal. Varázslatos történetében újból megmutatja miért is szerettünk bele a mozgókép kimeríthetetlen csodáiba. Nagyot kell ehhez alkotni, de olyan ikonról van szó, aki képtelen csalódást okozni. A Hugo maradandó élmény kicsiknek nagyoknak.

The Tree of Life (Az élet fája)

Film: 100%. Terrence Malick ritkán rendez, de ha mégis arra oda kell figyelni. Az élet fája valóságos filmes költemény csodálatos képekkel, feledhetetlen zenével és remeklő színészekkel. A teremtésnél kezdi és valahol a végső stádiumba fejezi be meséjét. A tavalyi toplistámon első helyezést elérő alkotás az utóbbi évek legszebb és legkülönösebb filmélményét produkálja.

The Help (A segítség)

Film: 80%. A rasszizmus bérletes témája az átadók világának, ezúttal a Help igyekszik megragadni a tálcán kínált lehetőséget. A fantasztikus színészteljesítményeknek köszönhetően ugyan kiemelkedik az átlagból, de túlzott szentimentalitása révén nem érdemel díjat ebben a kategóriában.

The Descendants (Utódok)

Film: 75%. Szívszorító történet egy fajdalamas búcsúról. Hiába a remek főszereplő, a gyönyörű Hawaii, a remélt hatást többször átlátszó eszközök segítségével képes csak elérni.

Moneyball (Pénzcsináló)

Film: 95%. Sportfilm, amely nem a sportról szól. A célok, az elhivatottság és a mindent legyőző akarat ismeretlen utakon át vezet a megdicsőülés felé. A történet lassú, a katarzis pedig nem a várt irányból érkezik. Brad Pitt túlértékelt alakítása sem halványítja el a Moneyball értékeit.

The Artist (A némafilmes)

FIlm: 95%. A '29-es paradigmaváltásnak emléket állító alkotás igazi ünnep a műfaj kedvelőinek, és csodája is a letűnt kor értékeinek felelevenítésében rejlik. Nem méltatlankodnék ha tarolna, de ha nyer, az egy komplett műfajt ismer el, és a nosztalgikus hangulatának köszönhető. Az Artist kiváló alkotás, de ezt elsősorban formanyelvének köszönheti, történetét nézve nem vádolhatjuk eredetiséggel.

Extremely Loud & Incredibly Close (Rém hangosan és irtó közel)

Film: 80%. Daldry kivételes filmes, ezúttal Jonathan Safran Foer könyvéből dolgozott. Engem meggyőzött, még a 9/11-es téma iránti ellenszenvem ellenére is. Desplat fantasztikus muzsikáival biztosítja a hangulatot, és hajlamos vagyok elfeledkezni így a hibákról is.

War Horse (Hadak útján)

Film: 60%. Steven Spielberg vérprofi könnygyára egy díszes csomagolóanyagba tekert szentimentális mese. Hiába a csodás tájak, a remek beállítások, minden pillanatából érződik, hogy itt valami óriási, epikus élmény készült végletekig a papírzsepire kihegyezve.

Midnight in Paris (Éjfélkor Párizsban)

Film: 60%. Woody Allen filmjével számos példakép és korszakalkotó kerül terítékre, de üzenetével képtelen voltam azonosulni. Az agg mester újabban egy általam kevésbé tolerálandó irányba tartva egyre ritkábban szolgálva maradandó élménnyel.

The Tree of Life (kevés az esély, de mégis...)

Legjobb rendező:

Michel Hazanavicius (The Artist)

Filmjéhez remek élmények fűznek, és az egykori műfajt sablonos meséjéhez kiválóan passzító elsőfilmes direktor ennél meggyőzőbb bemutatkozásról nem álmodhatott volna.

Martin Scorsese (Hugo)

Az élő legenda új műfajban bizonyít, filmjébe képtelen lennék belekötni. Inkább ezért érdemel díjat, mint a vesszőre másolt Tégláért.

Terrence Malick (The Tree of Life)

Cannes-ban tarolt alkotásával, de nehéz elképzelni, hogy hasonló fogadtatásban részesül az Akadémai körében is. A különc direktor eddigi legösszetettebb alkotása.

Woody Allen (Midnight in Paris)

Jelölése érthetetlen számomra, saját stílusában tolmácsolt üzenetétől abszolút elszigetelem magam.

Alexander Payne (The Descendants)
A rendező okosan lavírozik a dráma és a szórakozás határán, de céljait nem mindig tiszta eszközökkel éri el.

Képtelen vagyok dönteni: Martin Scorsese, Terrence Malick

Legjobb férfi főszereplő:

Jean Dujardin (The Artist)

Sármosan, elegánsan, viccesen és olyan széles mozdulatokkal kelti életre a némafilmes sztárt, ahogy az egykori éra színészei. Makulátlan alakítás.

George Clooney (The Descendants)

Egyszemélyben viszi a filmet, ha szórakozott, ha mulatságos, ha komor mind jól áll neki, és minden arca hiteles. Ezúttal is maradandót nyújtott, papucsos futása pedig világbajnok.

Brad Pitt (Moneyball)

No ő itt a fekete ló, érthetetlen jelölés. Széles, túljátszott mozdulatai és hamisan erős tekintetével elhalványul a film másik jelöltje, Jonah Hill mögött. Tud ő ennél jóval többet is.

Demian Bichir (A Better Life)

Film: 85% . A színész minden tekintetében ott rejlik sorsa, minden mozdulata hiteles. Sose hallottam még a fickóról, de elképesztő, amit játék címen produkált. Nálam ő a nyertes.

Gary Oldman (Tinker, Taylor, Soldier, Spy)
Film: 65%. Oldman rezignáltan mosolytalan játéka tökéletesen illik az általa játszott karakterhez. Jelöléshez oké, de a díjhoz véleményem szerint kevés.

Demian Bichir

Legjobb női főszereplő:

Glenn Close (Albert Nobbs)

Film: 60%. A kamerának játszik, pofátlanul díjakra áhítozva. Nem természetes annyira, hogy esélyesként beszélhessünk róla.

Meryl Streep (The Iron Lady)

Film: 55%. Egy közepes film napjaink legnagyobb színésznőjének fenomenális teljesítményével. A jelzők érvényüket vesztik, and the Oscar goes to... ha nem valakinek belelépek a szájába...

Rooney Mara (The Girl with the Dragon Tattoo)

Film: 65%. Felesleges feldolgozás, ám címszereplőként Mara erőteljesen domborít. Noomi Rapace-t ugyan nem halványítja el, de érdemes szemrevételezni az egykori szende színésznő extravagáns performanszát.

Michelle Williams (My week with Marilyn)

Film: 70%. Uralja a vásznan, tündökölve tölti be a képernyőt, ahogy az egykori tüneményes Marilyn is tette. Michelle Williams mindent belead, egy másik évben csont nélküli esélyes, fantasztikus vetélytársával szemben azonban még ő is elhalványul...

Viola Davis (The Help)

Davis a Kétely-ben alig tizperces szerepével átütőbb teljesítményt nyújtott, mint itt bő két óra alatt. A The Help-ben csupán remek, és ez ugye nem lehet elég egy ilyen rangos díjátadó egyik legfőbb kategóriájában.

Meryl Streep

Legjobb férfi mellékszereplő:

Kenneth Branagh (My week with Marilyn)
Elegáns, nagyvonalú és a élvezet nézni ahogy dühöng. Remek mellékszerep, de Williams-szel közös jeleneteiben észrevehetetlen.
Jonah Hill (Moneyball)

Az egykori tinifilmes lúzer érett és zseniális játékával elhalványítja a sokszor remek ezúttal azonban inkább ripacs Brad Pitt-et is. Bravúros teljesítmény.

Nick Nolte (Warrior)

Film: 80%. Annyi a különbség a szerepe és a valós énje között, hogy a filmben elvileg már felhagyott a piálással. Hiába az évek alatt elfogyasztott tankhajónyi szesz, Nick Nolte itt abszolút zseniális.

Christopher Plummer (Beginners)
Film: 80%. Szolídan az egyik legnagyobb esélyes. Visszafogott, csendes de mégis fantasztikus, ahogy maga  film is. Nem bánnám, ha ő nyerne.
Max Von Sydow (Extremly Loud & Incredibly Close)

Szavak nélküli játék, mozzanataival, arckifejezéseivel játszva elképesztő teljesítményt produkál. Így az Oscar-hajrára megingatott Plummer győzelmi pozíciójában is.

A nagy öregek viszik a boltot: Megérdemelnék mindketten (Christopher Plummer, Max von Sydow)

Legjobb női mellékszereplő: 

Octavia Spencer (The Help)

A Golden Globe megvolt. A duci színésznő szórakoztatóan vehemens játékával uralta a teret meggyőzve engem is, ennek ellenére én mégsem neki adnám a díjat...

Jessica Chastain (The Help)

...hanem az év legnagyobb felfedezettjének, aki közel sem nyújt olyan teljesítményt, mint a Tree of Life-ban, a legjobb mellékszereplő szobrát viszont ezzel is elérheti. Fingercross.

Melissa McCarthy (Bridesmaid)

Film: 30%. Újabb érthetetlen jelölt. Kellően gusztustalan, és talán rajta mosolyodtam el szumma egyszer a film alatt. No de ezért idáig eljutni?!

Janet McTeer (Albert Nobbs)

Glenn Close-hoz hasonlóan szintén férfi szerepbe bújva igyekszik a díj felé, jóval természetesebben alakítva a kolleginánál. Remek teljesítmény kevés eséllyel.

Bérénice Bejo (The Artist)

Lovely. Rövid másfél óra alatt sikerült beleszeretnem a tüneményes színésznőbe, de sajnos a rendező felesége. Nagy sóhaj, de kiváló teljesítmény.

 Jessica Chastain

Legjobb eredeti forgatókönyv:

The Artist

A formanyelv, sem pedig a forgatókönyv a film legerősebb alkotója. 

Midnight in Paris

Woody filmjével kapcsolatban feljebb már megnyilatkoztam, véleményem a forgatókönyvvel kapcsolatban is megegyezik

Bridesmaid

ÉRTHETETLEN jelölés!!!! Egy szimpla női pisi-kaki-kuki vígjáték a szórakoztatás leghalványabb motívuma nélkül. De még ha vicces is lenne. Tizenkettő egy tucat. Az Istenek a fejükre estek...

Margin Call

Film: 75%. Hiába a száraz felütés, izgalmas tőzsde-thriller a felhőkarcolók és a bársonyzakók tettetett kényelméből.

A Separation

Film: 95%. Sértő a filmre nézve milyen vetélytársakkal kell szembeszállnia. Szívszorítóan drámai történet drámai csúcspontok nélkül. Az év egyik legjobbja. A minimum, hogy itt nyernie kell! Bár félek úgyse fog...

A Separation

Legjobb adaptált forgatókönyv:

The Descendants

Szívszorítóan szórakoztató történet, de nekem kicsit szentimentális.

Hugo

Abszolút a kategória legjobbja, fantasztikus történet a film, mint szórakozás szerelmeseinek.

Ides of March

Film: 85%. Clooney rendezése politikai thriller. Remek színészi teljesítmények és a száraz megvalósítás helyett pörgős és igencsak elgondolkodtató alkotás.

Moneyball

Aaron Sorkin fantasztikus szkriptet kreálva az egyik legjobb nemsport-sportfilmet hozta ki az alapanyagból.

Tinker, Taylor, Soldier, Spy

Úgy gondolom a könyv ismerete szükségeltetik a film nagyobb mértékű megértéséhez. Így némileg véleményes a jelölése.

Hugo

Sok a hiányzó, de dolgozzunk abból amink van. Szorítok Hugo-nak és a Tree of Life-nak.

~polczer máté

12.02.20.

Maradj! (Stay, 2005)

Amerikai thriller, 99 perc


Marc Forster filmje látszólag összefüggéstelen, ha lineárisan követjük. Magát a koncepciót nehéz felfedezni, bár felvillanásokban azért időnként feltűnik egy-egy információmorzsa, és pont ezek a töredékek azok amikből maga a film is felépül. Nehéz a filmet Spoilermentesen analizálni, így ettől most eltekintenék. A részletes elemzést azonban kerülném, így bőven marad munka annak is, aki a felhívás ellenére tovább olvas.

A sztori szerint egy fiatal depresszív és kissé antiszociális srác időpontban pontosan meghatározza mikor követ el öngyilkosságot, a suicid hajlamokra specializálódott terapeuta pedig próbálja megérteni, illetve megakadályozni a végzetes húzást. A terápia, és a nyomozás során az elhivatott Sam talpa alatt a talaj egyre képlékenyebbé válik, és saját józan esze is megkérdőjeleződik közben.

Innentől kezdve a poénba is belekóstolunk, amit az utolsó képkockák fednek fel, így aki még őszintén szeretne meglepődni, illetve saját maga állítana fel hipotézist a látottakkal kapcsolatban, az a következő bekezdést csak később olvassa el, bár a lényeget nézve inkább ugródeszkaként tekintenék írásomra a részletes elemzés helyett.

A végzetes baleset az origó

A végzetes autóbaleset során Henry egész családja odaveszett, az élet mindössze a fiatal srácban pislákol még. Sok helyen olvastam, hogy a film álomban megjelenő kósza képek bizarr kavalkádja, ám én ezzel nem teljesen értek egyet. Bár szerencsére nem tapasztaltam hasonló élményeket, Henry egy látomást él meg fizikai és metafizikai sérüléseinek következményeként. Ugye sokszor hallhattuk már, hogy az ember szeme(?) előtt halálközeli élmények során lepereg gyorsított változatban az addigi élete. Hasonló tézis fedezhető fel ebben az esetben is, ám az én álláspontom szerint leginkább a megválaszolatlan ingerek (viszonzatlan szerelem, apa-fiú kapcsolat) kerülnek előtérbe, a tudatalatti én irányításának köszönhetően. Természetesen az érzékszervekkel tapasztalt élmények is belekeverednek a látomásba, így Sam és Lila is szerepet kap a kusza, kevergő képkockákban. A le nem zárt történések játszódnak le újra és újra, pszichiáter, illetve pszichoanaltikus tudná képről képre értelmezni a sorra kerülő eseményeket, ezért bámulatos teljesítmény, amit Forster és alkotóbrigádja véghezvitt. Olyan összetett és zavaros látomást építettek fel, amelyek talán a legközelebb állnak egy kimúló, zaklatott elme utolsó megnyilatkozásához. Mivel egy felnőtt agy, tudat számos külső nyomás behatása alatt áll az évek során, csak ritkán alkot önálló és önmagában is értelmezhető képet. A látomás pedig a friss és a régebbi időtálló tramuákból építkezve állít össze egy elképesztően komplex víziót, keverve a jelen szereplőivel, létrehozva egy tökéletesen összetett, de időigényes bontogatás által szelektálható bizarr látomást.

Külső szereplők bevonásával válik még összetettebbé a történet

Általánosságban írtam csupán a filmben tapasztalható élményekről, mivel egy kicsit kopott már az emlék az elmúlt hét során, ezzel viszont nem határolom be a lehetőségeket a fejtegetésre nyitott vállalkozókkal szemben. Forster zavarbaejtő, kusza belső világot épített fel, és összetett univerzumával intenzív agymunkára késztet.

90%

~polczer máté

12.01.30.

Best of 2011

Csak most jutottam el odáig, hogy összegezni tudjam az elmúlt esztendő filmes felhozatalát. Hiába mutattak be rengeteg kasszasikert, a nagyreményű nyári-téli blockbusterek minősége szinte egytől-egyig a kiábrándító kategóriába tartozott. Csalódásaimat több alkotás kapcsán leírhatnám, ám ezúttal nem kívánok ezekkel foglalkozni, a lista ábrázolja 2011 arra legérdemesebb filmjeinek címét, és alatta rövid okfejtésemet. Próbáltam tíz jelöltet keresni, azonban  a felsorolt alkotásokat leszámítva nem érdemelte más film, hogy megemlítsem a tavalyi esztendő legjobbjai között. A nagysikerű alkotások közül ezúttal egy sem kapott helyet az első tíz között, viszont nagy büszkeségemre a dobogó egy előkelő helyezése hazánkhoz fűződik.

Íme 2011 legjobb filmjei:

9. Take Shelter - A magyar bemutatónak híre-hamva. Egy férfi tornádóbunker építésébe kezd szörnyű álmait próféciaként értelmezve, így szembekerül családjával, barátaival és környezetével. Michael Shannon szuggesztív jelenléte a gyönyörű Jessica Chastain érzékeny alakítása és a remek háttérzene óriási szerepet játszik abban, hogy a Take Shelter a tavalyi esztendő egyik legkülönlegesebb filmélményét nyújtsa számomra.

8. Pénzcsináló (Moneyball) - Korábban írtam róla részletes élménybeszámolót, olvasható a filmkritikáknál. Brad Pitt filmje számomra csak közvetve szól a sportról és majdnem említeni sem kell melyik vonalát képviseli. Leginkább a kitartás szilárdságáról, a cél kísértéséről és egy ember szabályokat felülíró küzdelméről szól a Moneyball. Jonah Hill remek, és Brad Pitt kevésbé remek teljesítménye az egyik legjobb filmet eredményezte a műfajban.

7. Drive - Nicolas Windig Refn könyvadaptációjának cselekménye legnagyobb jóindulattal is B-kategóriás, ráadásul még lopkod is innen-onnan. Azonban a stílus, az elképesztően eltalált soundtrack és főszereplőink hangtalanul intenzív játéka feledhetetlen élménnyé varázsolja azt a röpke játékidőt, Ryan Gosling pedig talán a legemberibb szupehős, akihez valaha volt szerencsém.

6. Melankólia (Melancholia) - Lars Von Trier az Antikrisztus után kevésbé provokatív módon, de változatlan lüktetéssel építi tovább különleges életművét. Melankólia kettős jelentésű, az első részben a materialista, pénzközpontú társadalmat szimbolizáló esküvő Justine-re(Kirsten Dunst) kiváltott hatására, a második részben pedig a Melankólia elnevezésű pusztító óriásbolygóra fenyegetésére utal Claire (Charlotte Gainsbourg) szemszögéből. Újabb kivételes darab a dán mestertől.

5. Felettünk a Föld (Another Earth) - Elsőfilmes rendező sci-fi-be oltott bűn és bűnhődése. Az égbolt feltűnő Föld-tükörkép láttán Rhoda borzalmas balesetet okoz, amelyben egy anya és gyermeke veszik oda. A másik Föld így Rhoda bűntudatát szimbolizáló jelképpé válik, célként pedig a romokban heverő életben maradt apa bánbocsánatát tűzi ki. Érzékeny, emberközeli film meglepő és töprengésre késztető csavarral a végén.

4. A hallgatás törvénye (Winter's Bone) - Egy mérgezetett minitársadalom kimondatlan fenyegetésében a fiatal Ree-nek (Jennifer Lawrence) idő előtt kell felnőnie, hogy felnevelje magára maradt testvéreit, és felkutassa váratlanul eltűnt apját. Az elképesztően nyomasztó atmoszféra és a főszereplő erős-törékeny, megalkuvást nem tűrő alakítása nagyon mély nyomott hagy nézőiben. A tavalyi Oscar-gálán több kategóriában jelölték nagy meglepetésre, több negatív felhang ellenére is, de teljesen megérdemelten szerepelt ott a legjobbak között.

3. A némafilmes (The Artist) - A némafilmek óriási rajongójaként ünnepszámba ment, mikor végre leülhettem a dallamos nevű Hazanavicius filmje elé. A rég letűnt kor formájában megálmodott apró nüanszokig kiterjedő részletességgel kidolgozott magávalragadó atmoszféra lélekemelő, és egy termékeny, mára méltatlanul feledett kor remekműveibe enged bepillantást. Nagyon feldobódva, óriási lelkesedéssel keltem fel a stáblistát követően, remélve, hogy talán egy kicsit újra reflektorfénybe kerülnek a Silent-éra fantasztikus alkotásai. Bérénice Bejo pedig tüneményes, és az egyik legbűbájosabb színésznő akit mostanában láttam.

2. A torinói ló - Nem tudom volt-e példa rá, hogy magyar film ilyen intenzív élményeket, és ennyire mély gondolatokat keltett bennem. Tarr Béla a magyar filmművészet kiemelkedő egyénisége ezen hattyúdalával koronázta meg kivételes életművét. A történés szerint apa és lánya egy világvégi tanyán éldegél, látszólag eseménytelenül, a szűkülő világmindenség apró jeleit eleinte képtelenek értelmezni, ám a végső felismerést puszta közönye mélyebb minden kimondott áligazságnál. Elképesztő mélységű film, mozdulatlanná dermedve bámultam hosszú ideig a végét jelentő képeket követően is. Tarr Bélával a magyar filmtörténelem egyik legnagyobb egyéniségét vesztettük el.

1. Az élet fája (The Tree of Life) - Filmes költemény? Terrence Malick közel negyven évet felölelő életművének mindössze negyedik alkotásában korábbi darabjaihoz képest is szokatlan mélységekbe ereszkedik. A láthatatlan ábrázolásával, a teremtés csodálatos képeivel, és egy ötvenes évekbeli mintacsalád segítségével ábrázolja az Atya (nem feltétlenül Isten) megingathatatlan, de kétségekkel övezett szerepét. Brad Pitt ezúttal kifogástalanul játszik, Jessica Chastain pedig földöntúli szépségével és érzékeny jelenlétével ragyogja be a kivételes alkotást. Nem tudom éreztem-e már hasonlót, de Malick filmjét követően mintha többnek értékeltem volna az életet. Gyönyörű, körülhatárolhatatlan és feledhetetlen költemény.

"Az ember kétféleképpen élheti le életét. A természet útján, és a kegy útján. Te döntöd el melyiket követed."

Az első két hely között apró nüanszok döntöttek, lehet, hogy tegnap másképp döntöttem volna. Az imént felsorolt alkotások kivételes élményekkel szolgáltak és a szegényes kínálatból kiemelkedve beragyogták az igénytelen blockbusterek rombolásai után üresen kongó mozitermeket.

~polczer máté

12.01.24.

Oscar jelölések, 2012

Helyi idő szerint 14.30-kor hirdetik ki 2012 Oscar-jelöltjeit. Az átadóra február 26-án kerül sor, a los angelesi Kodak Theatre-ben.

Hát végignézve a listán bizony vannak óriási meglepetések. A Tinker, Taylor... és a Tree of Life jelölései bizony elég váratlanok, míg az Ides of March és Fassbender hiánya fájó pont. Sablonosnak, kiszámíthatónak tehát nem bizonyult ezúttal az Akadémai, amit bevallom kellemes meglepetésként vettem tudomásul. Az elkövetkező hónapban igyekszem pótolni a listán szereplő filmek azon részét, amihez még nem volt szerencsém, és részletes élménybeszámolóval kiegészítve próbálok közelebb kerülni a leendő győztesek kiléte felé.

Legjobb film:
Hugo (A leleményes Hugo)
The Tree of Life (Az élet fája)
The Help (A segítség)
The Descendants (Utódok)
Moneyball (Pénzcsináló)
The Artist (A némafilmes)
Extremely Loud & Incredibly Close (Rém hangosan és irtó közel)
War Horse (Hadak útján)
Midnight in Paris (Éjfélkor Párizsban)

The Tree of Life

Legjobb rendező:
Michel Hazanavicius (The Artist)
Martin Scorsese (Hugo)
Terrence Malick (The Tree of Life)
Woody Allen (Midnight in Paris)
Alexander Payne (The Descendants)

Legjobb férfi főszereplő:
Jean Dujardin (The Artist)
George Clooney (The Descendants)
Brad Pitt (Moneyball)
Demian Bichir (A Better Life)
Gary Oldman (Tinker, Taylor, Soldier, Spy)

Legjobb női főszereplő:
Glenn Close (Albert Nobbs)
Meryl Streep (The Iron Lady)
Rooney Mara (The Girl with the Dragon Tattoo)
Michelle Williams (My week with Marilyn)
Viola Davis (The Help)

Rooney Mara (The Girl with the Dragon Tattoo)

Legjobb férfi mellékszereplő:
Kenneth Branagh (My week with Marilyn)
Jonah Hill (Moneyball)
Nick Nolte (Warrior)
Christopher Plummer (Beginners)
Max Von Sydow (Extremly Loud & Incredibly Close)

Legjobb női mellékszereplő:
Octavia Spencer (The Help)
Jessica Chastain (The Help)
Melissa McCarthy (Bridesmaid)
Janet McTeer (Albert Nobbs)
Bérénice Bejo (The Artist)

Bérénice Bejo (The Artist)

Legjobb eredeti forgatókönyv: 
The Artist
Midnight in Paris
Bridesmaid
Margin Call
A Separation

Legjobb adaptált forgatókönyv:
The Descendants
Hugo
Ides of March
Moneyball
Tinker, Taylor, Soldier, Spy

Legjobb animációs film:
Kung Fu Panda 2
Puss in Boots
Rango
A Cat in Paris
Chico & Rita

Rango

Legjobb idegen nyelvű film:
A Separation (Irán)
Bullhead (Belgium)
Footnote (Israel)
In Darkness (Lengyelország)
Monsieur Lazhar (Kanada)

~polczer máté

12.01.23.

A torinói ló (A torinói ló, 2011)

Magyar dráma, 150 p.

"(...)A legutolsó óriás vagyok,

Jól tanuld meg az én énekem,

Mert elmegyek, s majd elhallgat a dal

És csend lesz, sűrű, hosszú, végtelen."

Tarr befejezte. Ezen munkájával azonban nemcsak hosszú produktív pályafutásának vetett véget, hanem a létező-lélegző mindenségnek is.

A történet egy anekdótával indít: Friedrich Nietzsche 1889. január 3-án kilépett torinói lakásából. Nem sokkal távolabb meglátott egy kocsist, aki az indulásra vajmi kevés hajlandóságot mutató lovát ütlegelte káromkodva. Ekkor a filozófus odalépett a látványos közjátékhoz, majd hatalmas zokogásban kitörve átölelte a szerencsétlen állatot. Ezt követően szolgája hazavitte és ágyba tette Nietzschét, aki innentől élete hátralévő 10 évét némán, szellemi leépülésben töltötte.

A film és az anekdóta közötti párhuzam nem nyilvánvaló, sőt lehet, hogy teljesen független a hátralévő mintegy két és fél órától. Ennek ellenére én nem voltam rest gondolkodni és keresni a rejtett kapcsot, ami lehet, hogy kulcsként szolgál a film magasabb rangú befogadásához. Talán egy fikció, amely a ló sorsát követi nyomon.

Egy széles képpel nyitunk, a dinamikusan mozgó kamera egy lovast jár körbe, aki a viharos időjárással küzdve tart hazafelé. Hosszú beállítás úton vagyunk mi is, a süvöltő kegyetlen szél láttán líbabőrös háttal először halvány, majd erősödő fuvallat simogatja tarkómat. Honnan is jött ez?

A napi rutin nem szakad meg, még a vég sem változtathat ezen...

Hazatérvén a lerobbant vityillóba viseletes zubbonyban szorgosan, és megfáradtan tevékenykedő leányzó inkább ösztönből, mint tudatosan cselekszik, a nap ugyanolyan, mint a többi, csak egy kicsit mindig kevesebb, ha lehet ilyet mondani. Aztán vége ennek is. 

Az ébredéssel újrakezdődik a véget nem érő körforgás, ám valami más, a megélhetést biztosító ló megmakacsolja magát, valamit érezhez, valami ami még csak körvonalaiban jelöli a jövőt. Ám szereplőink nem veszik a baljós jelet, a napi rituálék nem törnek meg, és egy nap újra a végéhez közelít, a vihar pedig továbbra is ádázul küzd a sivár puszta megnyomorításáért.

Ébredés, öltözés, víz a kútból, két feles, a ló nem eszik, nem iszik. Aztán az étkezés, mert enni meg kell. Jön a szomszéd. Minden tönkrement és minden lealjasodott, de mondhatom azt is hogy mindent tönkretettek és mindent lealjasítottak. Jelek, árnyként a kredencen, de nem látja őket senki. Az orkán tovább tombol, a pusztára végtelen ködként nehezedik a por. Beszűkíti a láthatárt, mi jöhet még?

Ébredés, öltözés, két korty pálinka, víz a kútból...de a kút kiszáradt. El kéne menni innen. Megszületik a döntés, gyerünk útnak, ló, lány, férfi és minden ami mozdítható. Menni egyre tovább... de hová? Hisz minden elpusztult és minden lealjasodott, vagy mondhatnám, hogy mindent elpusztítottak és mindent lealjasítottak. Nincs olyan, hogy máshol, a világ abból áll, amit látunk és hallunk, akkor már inkább az otthon szürke sivár falai között csúfoljuk a létezést.

A tomboló vihar kíméletlenül pusztít, előle nincs menekvés...

Ébredés, öltözés, két korty pálinka, meg mégegy, étkezés, mert enni még mindig kell, aztán egyszercsak megmagyarázhatatlan sötétség. A lámpa pislákol a koromsötét éjszakának tűnő nappalban, szürke izgő-mozgó árnyékok a falon, egyre nagyobbak, talán ők azok egyedül, akikbe némi élet szorult még. Aztán ők is végleg eltűnnek, a lámpa fénye is örökre kihúny. A rituálék azonban nem szakadnak meg, ösztönből, zsigerből folytatódnak..

Ébredés, evés, mert enni még mindig kell. Vagy már nem? Miért is kéne, nincs már semmi, amiért lenne értelme. Vagyis pontosan csak egyvalami maradt: a semmi, mert az is valami, a szó absztrakt értelmezésében.

Leépült a létezés a létcsúfoló vegetálásra, mígnem az utolsó sóhaj is elhalóan beleveszik a semmibe. És itt jön a párhuzam Nietzsche történetével...

Tarr Béla életműve innen folytathatatlan. A Sátántangó fonala a sivár pusztulásba veszett, de A torinói ló lezár mindent, nincs pusztulás, nincs remény, sem puszta pesszimizmus. Csak üresség. 

Űr, amit a kivételes, megalkuvást nem ismerő magyar direktor is hagy maga után...

100%

~polczer máté

12.01.15.

Golden Globe - 2012 - Tippmix (frissítve)

A 2012-es Golden Globe díjátadóra helyi idő szerint hétfő hajnalban két órakor kerül sor. Az eseménynek eddig nem sok figyelmet szenteltem, mivel az Oscar előszobájának titulált gála a szememben rég elvesztette hitelességét.

Ennek ellenre Hollywoodban még mindig jeles eseménynek számít, így egy rövid tippsort eresztenék a győztesek felé. A jelöltek megtekintésének nagy százalékával még adós vagyok, de az Oscar-gálára igyekszem pótolni.

Az átadót élőben követem, így holnap az esemény színvonaláról és tippeim sikerességéről is írok majd. A pirossal feltüntetett jelöltek nagy része természetesen saját kívánságomat is tükrözi. Jó szórakozást a gálához!


 12.01.19.
Gála lezajlott, három kategóriában találtam el a nyertest. Százalékos arányban meglehetősen alacsony, de leszek én jobb az Oscarra.
Maga az átadó meglehetősen szórakoztató volt, thx to Ricky. A tizperces időközönként belőhető reklámblokkok viszont igencsak megnehezítették a lelkesedés fenntartását.

~polczer máté

12.01.14.

Olvasójegy - Az út

A történet korántsem derűs ám valahogy mégis a következő mondat jutott róla eszembe egy korábbi könyvből: "Az armageddon was yesterday today we have a serious problem..."

Cormac McCarthy mondatai vesszőtlen konvojok amelyek egy nem túl távoli pesszimista jövőkép próféciái. Két meggyötört pislákoló láng apró elhaló árnyékot vet a hamuval hideggel végtelen szürkeséggel szegélyezett halott bolygóra. Cél nélkül az élet motiválatlan tengődés lassú agonizáció. Menni tovább az úton ez a cél. Az embertelen körülményeken felülemelkedő megszállott haladás egy semmivel sem reményteljesebb jövőkép felé. A sötétség egyre áthatóbb a szürkeség fertőző és észrevétlenül halványítja a férfi egyetlen kapaszkodóját az emberségét. A fiúnak a tapasztalatlan emlékek nélküli fiúnak kell a helyes úton tartania a törékeny végtelen szeretettel összekötött szövetséget. Olyan út ez amely nem érhet véget sosem.

McCarthy regénye olyan sivár és annyira baljós hogy könnyen elurakodik az olvasó hangulatán. A végtelen vándorlásba ivódott megkeseredettség egy kiábrándult lemondó elme szüleménye. Elementáris erejű mondatai éles pofonként nyúlnak ki a lapokró és rendítenek meg újra és újra. Néhány apró önfeledt pillanat sugárzó öröme azonban kapaszkodót jelent és nem hagy belesüllyedni ebbe a definiálatlan végső státuszba. John Hillcoat 2009-ben Viggo Mortensen főszereplésével forgatott filmet az alapanyagból. A filmről írt korábbi kritikámból idéznék röviden. (A teljes cikk ide kattintva olvasható)

"...Sokkoló igen ez a jó szó arra, amit ebben a szűk két órában a Cormac McCarthy könyve alapján készült film elénk tár. Nincs ez olyan távol mint amilyennek a kényelmes fotelből vagy a mozi üléséből tűnik. A komor fojtogató szürkeség nem hordoz megváltást a zárójelenet is csupán az út folytatásának ígéretét hordozza. Ekkorra vált számomra is világossá. Ha az út egyszer véget ér az magának az emberiségnek is a végét jelenti. De ennek nem szabad bekövetkezni a tűz sosem aludhat ki mert csak addig van jövő..."

A könyv ha mondhatok ilyent még a filmnél is érzékenyebben illusztrálja a szürkeség és a reménytelenség kiábrándító valóságát. Akkori véleményemet egy rövid megjegyzéssel módosítanám: Jövő mint fogalom megszűnt létezni csak a tengődés és a megszállott küzdelem létezik amelynek egyetlen célja a másnap reggeli ébredés de közben megtartva a tulajdonságot ami árnyékában még magában hordozza a civilizáció egy pislákoló fényét az emberséget.
Értékelés: 10/10 

~polczer máté