12.02.24.

Oscar 2012 - My Academy Awards

Helyi idő szerint hétfő hajnalban kezdetét veszi a legjelentősebb filmes díjátadó, a 84. Oscar-gála. Igyekeztem a főbb kategóriákban jelölt filmeket szemrevételezni (kivétel a legjobb idegen nyelvű film, ugyanis ott csupán két jelölt volt elérhető) és szubjektív éleményt alkotva az alábbi írásban kiosztanám saját prioritási sorrendem szerint a  szobrocskáimat. Vannak érthetetlen jelölések, és fájó hiányzók, de nem szeretném elmarasztalni a jelölőbizottságot, ugyanis kellemes meglepetésekkel is szolgáltak. A filmek alatt a százalékos osztályzat és az adott kategória jelöltjeinek értékelése olvasható. Az adott kategóriában aláhúzással jelöltem a már látott alkotást, színes kiemeléssel  és képpel ellátva pedig az általam leginkább favorizált jelöltet tettem közzé.

Az átadót élőben követem majd, és folyamatosan frissülő cikkben közvetítem a látottakat!

Legjobb film:

Hugo (A leleményes Hugo)

Film: 100% Martin Scorsese szokatlan műfajban alkotott maradandót ezúttal. Varázslatos történetében újból megmutatja miért is szerettünk bele a mozgókép kimeríthetetlen csodáiba. Nagyot kell ehhez alkotni, de olyan ikonról van szó, aki képtelen csalódást okozni. A Hugo maradandó élmény kicsiknek nagyoknak.

The Tree of Life (Az élet fája)

Film: 100%. Terrence Malick ritkán rendez, de ha mégis arra oda kell figyelni. Az élet fája valóságos filmes költemény csodálatos képekkel, feledhetetlen zenével és remeklő színészekkel. A teremtésnél kezdi és valahol a végső stádiumba fejezi be meséjét. A tavalyi toplistámon első helyezést elérő alkotás az utóbbi évek legszebb és legkülönösebb filmélményét produkálja.

The Help (A segítség)

Film: 80%. A rasszizmus bérletes témája az átadók világának, ezúttal a Help igyekszik megragadni a tálcán kínált lehetőséget. A fantasztikus színészteljesítményeknek köszönhetően ugyan kiemelkedik az átlagból, de túlzott szentimentalitása révén nem érdemel díjat ebben a kategóriában.

The Descendants (Utódok)

Film: 75%. Szívszorító történet egy fajdalamas búcsúról. Hiába a remek főszereplő, a gyönyörű Hawaii, a remélt hatást többször átlátszó eszközök segítségével képes csak elérni.

Moneyball (Pénzcsináló)

Film: 95%. Sportfilm, amely nem a sportról szól. A célok, az elhivatottság és a mindent legyőző akarat ismeretlen utakon át vezet a megdicsőülés felé. A történet lassú, a katarzis pedig nem a várt irányból érkezik. Brad Pitt túlértékelt alakítása sem halványítja el a Moneyball értékeit.

The Artist (A némafilmes)

FIlm: 95%. A '29-es paradigmaváltásnak emléket állító alkotás igazi ünnep a műfaj kedvelőinek, és csodája is a letűnt kor értékeinek felelevenítésében rejlik. Nem méltatlankodnék ha tarolna, de ha nyer, az egy komplett műfajt ismer el, és a nosztalgikus hangulatának köszönhető. Az Artist kiváló alkotás, de ezt elsősorban formanyelvének köszönheti, történetét nézve nem vádolhatjuk eredetiséggel.

Extremely Loud & Incredibly Close (Rém hangosan és irtó közel)

Film: 80%. Daldry kivételes filmes, ezúttal Jonathan Safran Foer könyvéből dolgozott. Engem meggyőzött, még a 9/11-es téma iránti ellenszenvem ellenére is. Desplat fantasztikus muzsikáival biztosítja a hangulatot, és hajlamos vagyok elfeledkezni így a hibákról is.

War Horse (Hadak útján)

Film: 60%. Steven Spielberg vérprofi könnygyára egy díszes csomagolóanyagba tekert szentimentális mese. Hiába a csodás tájak, a remek beállítások, minden pillanatából érződik, hogy itt valami óriási, epikus élmény készült végletekig a papírzsepire kihegyezve.

Midnight in Paris (Éjfélkor Párizsban)

Film: 60%. Woody Allen filmjével számos példakép és korszakalkotó kerül terítékre, de üzenetével képtelen voltam azonosulni. Az agg mester újabban egy általam kevésbé tolerálandó irányba tartva egyre ritkábban szolgálva maradandó élménnyel.

The Tree of Life (kevés az esély, de mégis...)

Legjobb rendező:

Michel Hazanavicius (The Artist)

Filmjéhez remek élmények fűznek, és az egykori műfajt sablonos meséjéhez kiválóan passzító elsőfilmes direktor ennél meggyőzőbb bemutatkozásról nem álmodhatott volna.

Martin Scorsese (Hugo)

Az élő legenda új műfajban bizonyít, filmjébe képtelen lennék belekötni. Inkább ezért érdemel díjat, mint a vesszőre másolt Tégláért.

Terrence Malick (The Tree of Life)

Cannes-ban tarolt alkotásával, de nehéz elképzelni, hogy hasonló fogadtatásban részesül az Akadémai körében is. A különc direktor eddigi legösszetettebb alkotása.

Woody Allen (Midnight in Paris)

Jelölése érthetetlen számomra, saját stílusában tolmácsolt üzenetétől abszolút elszigetelem magam.

Alexander Payne (The Descendants)
A rendező okosan lavírozik a dráma és a szórakozás határán, de céljait nem mindig tiszta eszközökkel éri el.

Képtelen vagyok dönteni: Martin Scorsese, Terrence Malick

Legjobb férfi főszereplő:

Jean Dujardin (The Artist)

Sármosan, elegánsan, viccesen és olyan széles mozdulatokkal kelti életre a némafilmes sztárt, ahogy az egykori éra színészei. Makulátlan alakítás.

George Clooney (The Descendants)

Egyszemélyben viszi a filmet, ha szórakozott, ha mulatságos, ha komor mind jól áll neki, és minden arca hiteles. Ezúttal is maradandót nyújtott, papucsos futása pedig világbajnok.

Brad Pitt (Moneyball)

No ő itt a fekete ló, érthetetlen jelölés. Széles, túljátszott mozdulatai és hamisan erős tekintetével elhalványul a film másik jelöltje, Jonah Hill mögött. Tud ő ennél jóval többet is.

Demian Bichir (A Better Life)

Film: 85% . A színész minden tekintetében ott rejlik sorsa, minden mozdulata hiteles. Sose hallottam még a fickóról, de elképesztő, amit játék címen produkált. Nálam ő a nyertes.

Gary Oldman (Tinker, Taylor, Soldier, Spy)
Film: 65%. Oldman rezignáltan mosolytalan játéka tökéletesen illik az általa játszott karakterhez. Jelöléshez oké, de a díjhoz véleményem szerint kevés.

Demian Bichir

Legjobb női főszereplő:

Glenn Close (Albert Nobbs)

Film: 60%. A kamerának játszik, pofátlanul díjakra áhítozva. Nem természetes annyira, hogy esélyesként beszélhessünk róla.

Meryl Streep (The Iron Lady)

Film: 55%. Egy közepes film napjaink legnagyobb színésznőjének fenomenális teljesítményével. A jelzők érvényüket vesztik, and the Oscar goes to... ha nem valakinek belelépek a szájába...

Rooney Mara (The Girl with the Dragon Tattoo)

Film: 65%. Felesleges feldolgozás, ám címszereplőként Mara erőteljesen domborít. Noomi Rapace-t ugyan nem halványítja el, de érdemes szemrevételezni az egykori szende színésznő extravagáns performanszát.

Michelle Williams (My week with Marilyn)

Film: 70%. Uralja a vásznan, tündökölve tölti be a képernyőt, ahogy az egykori tüneményes Marilyn is tette. Michelle Williams mindent belead, egy másik évben csont nélküli esélyes, fantasztikus vetélytársával szemben azonban még ő is elhalványul...

Viola Davis (The Help)

Davis a Kétely-ben alig tizperces szerepével átütőbb teljesítményt nyújtott, mint itt bő két óra alatt. A The Help-ben csupán remek, és ez ugye nem lehet elég egy ilyen rangos díjátadó egyik legfőbb kategóriájában.

Meryl Streep

Legjobb férfi mellékszereplő:

Kenneth Branagh (My week with Marilyn)
Elegáns, nagyvonalú és a élvezet nézni ahogy dühöng. Remek mellékszerep, de Williams-szel közös jeleneteiben észrevehetetlen.
Jonah Hill (Moneyball)

Az egykori tinifilmes lúzer érett és zseniális játékával elhalványítja a sokszor remek ezúttal azonban inkább ripacs Brad Pitt-et is. Bravúros teljesítmény.

Nick Nolte (Warrior)

Film: 80%. Annyi a különbség a szerepe és a valós énje között, hogy a filmben elvileg már felhagyott a piálással. Hiába az évek alatt elfogyasztott tankhajónyi szesz, Nick Nolte itt abszolút zseniális.

Christopher Plummer (Beginners)
Film: 80%. Szolídan az egyik legnagyobb esélyes. Visszafogott, csendes de mégis fantasztikus, ahogy maga  film is. Nem bánnám, ha ő nyerne.
Max Von Sydow (Extremly Loud & Incredibly Close)

Szavak nélküli játék, mozzanataival, arckifejezéseivel játszva elképesztő teljesítményt produkál. Így az Oscar-hajrára megingatott Plummer győzelmi pozíciójában is.

A nagy öregek viszik a boltot: Megérdemelnék mindketten (Christopher Plummer, Max von Sydow)

Legjobb női mellékszereplő: 

Octavia Spencer (The Help)

A Golden Globe megvolt. A duci színésznő szórakoztatóan vehemens játékával uralta a teret meggyőzve engem is, ennek ellenére én mégsem neki adnám a díjat...

Jessica Chastain (The Help)

...hanem az év legnagyobb felfedezettjének, aki közel sem nyújt olyan teljesítményt, mint a Tree of Life-ban, a legjobb mellékszereplő szobrát viszont ezzel is elérheti. Fingercross.

Melissa McCarthy (Bridesmaid)

Film: 30%. Újabb érthetetlen jelölt. Kellően gusztustalan, és talán rajta mosolyodtam el szumma egyszer a film alatt. No de ezért idáig eljutni?!

Janet McTeer (Albert Nobbs)

Glenn Close-hoz hasonlóan szintén férfi szerepbe bújva igyekszik a díj felé, jóval természetesebben alakítva a kolleginánál. Remek teljesítmény kevés eséllyel.

Bérénice Bejo (The Artist)

Lovely. Rövid másfél óra alatt sikerült beleszeretnem a tüneményes színésznőbe, de sajnos a rendező felesége. Nagy sóhaj, de kiváló teljesítmény.

 Jessica Chastain

Legjobb eredeti forgatókönyv:

The Artist

A formanyelv, sem pedig a forgatókönyv a film legerősebb alkotója. 

Midnight in Paris

Woody filmjével kapcsolatban feljebb már megnyilatkoztam, véleményem a forgatókönyvvel kapcsolatban is megegyezik

Bridesmaid

ÉRTHETETLEN jelölés!!!! Egy szimpla női pisi-kaki-kuki vígjáték a szórakoztatás leghalványabb motívuma nélkül. De még ha vicces is lenne. Tizenkettő egy tucat. Az Istenek a fejükre estek...

Margin Call

Film: 75%. Hiába a száraz felütés, izgalmas tőzsde-thriller a felhőkarcolók és a bársonyzakók tettetett kényelméből.

A Separation

Film: 95%. Sértő a filmre nézve milyen vetélytársakkal kell szembeszállnia. Szívszorítóan drámai történet drámai csúcspontok nélkül. Az év egyik legjobbja. A minimum, hogy itt nyernie kell! Bár félek úgyse fog...

A Separation

Legjobb adaptált forgatókönyv:

The Descendants

Szívszorítóan szórakoztató történet, de nekem kicsit szentimentális.

Hugo

Abszolút a kategória legjobbja, fantasztikus történet a film, mint szórakozás szerelmeseinek.

Ides of March

Film: 85%. Clooney rendezése politikai thriller. Remek színészi teljesítmények és a száraz megvalósítás helyett pörgős és igencsak elgondolkodtató alkotás.

Moneyball

Aaron Sorkin fantasztikus szkriptet kreálva az egyik legjobb nemsport-sportfilmet hozta ki az alapanyagból.

Tinker, Taylor, Soldier, Spy

Úgy gondolom a könyv ismerete szükségeltetik a film nagyobb mértékű megértéséhez. Így némileg véleményes a jelölése.

Hugo

Sok a hiányzó, de dolgozzunk abból amink van. Szorítok Hugo-nak és a Tree of Life-nak.

~polczer máté

12.02.20.

Maradj! (Stay, 2005)

Amerikai thriller, 99 perc


Marc Forster filmje látszólag összefüggéstelen, ha lineárisan követjük. Magát a koncepciót nehéz felfedezni, bár felvillanásokban azért időnként feltűnik egy-egy információmorzsa, és pont ezek a töredékek azok amikből maga a film is felépül. Nehéz a filmet Spoilermentesen analizálni, így ettől most eltekintenék. A részletes elemzést azonban kerülném, így bőven marad munka annak is, aki a felhívás ellenére tovább olvas.

A sztori szerint egy fiatal depresszív és kissé antiszociális srác időpontban pontosan meghatározza mikor követ el öngyilkosságot, a suicid hajlamokra specializálódott terapeuta pedig próbálja megérteni, illetve megakadályozni a végzetes húzást. A terápia, és a nyomozás során az elhivatott Sam talpa alatt a talaj egyre képlékenyebbé válik, és saját józan esze is megkérdőjeleződik közben.

Innentől kezdve a poénba is belekóstolunk, amit az utolsó képkockák fednek fel, így aki még őszintén szeretne meglepődni, illetve saját maga állítana fel hipotézist a látottakkal kapcsolatban, az a következő bekezdést csak később olvassa el, bár a lényeget nézve inkább ugródeszkaként tekintenék írásomra a részletes elemzés helyett.

A végzetes baleset az origó

A végzetes autóbaleset során Henry egész családja odaveszett, az élet mindössze a fiatal srácban pislákol még. Sok helyen olvastam, hogy a film álomban megjelenő kósza képek bizarr kavalkádja, ám én ezzel nem teljesen értek egyet. Bár szerencsére nem tapasztaltam hasonló élményeket, Henry egy látomást él meg fizikai és metafizikai sérüléseinek következményeként. Ugye sokszor hallhattuk már, hogy az ember szeme(?) előtt halálközeli élmények során lepereg gyorsított változatban az addigi élete. Hasonló tézis fedezhető fel ebben az esetben is, ám az én álláspontom szerint leginkább a megválaszolatlan ingerek (viszonzatlan szerelem, apa-fiú kapcsolat) kerülnek előtérbe, a tudatalatti én irányításának köszönhetően. Természetesen az érzékszervekkel tapasztalt élmények is belekeverednek a látomásba, így Sam és Lila is szerepet kap a kusza, kevergő képkockákban. A le nem zárt történések játszódnak le újra és újra, pszichiáter, illetve pszichoanaltikus tudná képről képre értelmezni a sorra kerülő eseményeket, ezért bámulatos teljesítmény, amit Forster és alkotóbrigádja véghezvitt. Olyan összetett és zavaros látomást építettek fel, amelyek talán a legközelebb állnak egy kimúló, zaklatott elme utolsó megnyilatkozásához. Mivel egy felnőtt agy, tudat számos külső nyomás behatása alatt áll az évek során, csak ritkán alkot önálló és önmagában is értelmezhető képet. A látomás pedig a friss és a régebbi időtálló tramuákból építkezve állít össze egy elképesztően komplex víziót, keverve a jelen szereplőivel, létrehozva egy tökéletesen összetett, de időigényes bontogatás által szelektálható bizarr látomást.

Külső szereplők bevonásával válik még összetettebbé a történet

Általánosságban írtam csupán a filmben tapasztalható élményekről, mivel egy kicsit kopott már az emlék az elmúlt hét során, ezzel viszont nem határolom be a lehetőségeket a fejtegetésre nyitott vállalkozókkal szemben. Forster zavarbaejtő, kusza belső világot épített fel, és összetett univerzumával intenzív agymunkára késztet.

90%

~polczer máté

12.01.30.

Best of 2011

Csak most jutottam el odáig, hogy összegezni tudjam az elmúlt esztendő filmes felhozatalát. Hiába mutattak be rengeteg kasszasikert, a nagyreményű nyári-téli blockbusterek minősége szinte egytől-egyig a kiábrándító kategóriába tartozott. Csalódásaimat több alkotás kapcsán leírhatnám, ám ezúttal nem kívánok ezekkel foglalkozni, a lista ábrázolja 2011 arra legérdemesebb filmjeinek címét, és alatta rövid okfejtésemet. Próbáltam tíz jelöltet keresni, azonban  a felsorolt alkotásokat leszámítva nem érdemelte más film, hogy megemlítsem a tavalyi esztendő legjobbjai között. A nagysikerű alkotások közül ezúttal egy sem kapott helyet az első tíz között, viszont nagy büszkeségemre a dobogó egy előkelő helyezése hazánkhoz fűződik.

Íme 2011 legjobb filmjei:

9. Take Shelter - A magyar bemutatónak híre-hamva. Egy férfi tornádóbunker építésébe kezd szörnyű álmait próféciaként értelmezve, így szembekerül családjával, barátaival és környezetével. Michael Shannon szuggesztív jelenléte a gyönyörű Jessica Chastain érzékeny alakítása és a remek háttérzene óriási szerepet játszik abban, hogy a Take Shelter a tavalyi esztendő egyik legkülönlegesebb filmélményét nyújtsa számomra.

8. Pénzcsináló (Moneyball) - Korábban írtam róla részletes élménybeszámolót, olvasható a filmkritikáknál. Brad Pitt filmje számomra csak közvetve szól a sportról és majdnem említeni sem kell melyik vonalát képviseli. Leginkább a kitartás szilárdságáról, a cél kísértéséről és egy ember szabályokat felülíró küzdelméről szól a Moneyball. Jonah Hill remek, és Brad Pitt kevésbé remek teljesítménye az egyik legjobb filmet eredményezte a műfajban.

7. Drive - Nicolas Windig Refn könyvadaptációjának cselekménye legnagyobb jóindulattal is B-kategóriás, ráadásul még lopkod is innen-onnan. Azonban a stílus, az elképesztően eltalált soundtrack és főszereplőink hangtalanul intenzív játéka feledhetetlen élménnyé varázsolja azt a röpke játékidőt, Ryan Gosling pedig talán a legemberibb szupehős, akihez valaha volt szerencsém.

6. Melankólia (Melancholia) - Lars Von Trier az Antikrisztus után kevésbé provokatív módon, de változatlan lüktetéssel építi tovább különleges életművét. Melankólia kettős jelentésű, az első részben a materialista, pénzközpontú társadalmat szimbolizáló esküvő Justine-re(Kirsten Dunst) kiváltott hatására, a második részben pedig a Melankólia elnevezésű pusztító óriásbolygóra fenyegetésére utal Claire (Charlotte Gainsbourg) szemszögéből. Újabb kivételes darab a dán mestertől.

5. Felettünk a Föld (Another Earth) - Elsőfilmes rendező sci-fi-be oltott bűn és bűnhődése. Az égbolt feltűnő Föld-tükörkép láttán Rhoda borzalmas balesetet okoz, amelyben egy anya és gyermeke veszik oda. A másik Föld így Rhoda bűntudatát szimbolizáló jelképpé válik, célként pedig a romokban heverő életben maradt apa bánbocsánatát tűzi ki. Érzékeny, emberközeli film meglepő és töprengésre késztető csavarral a végén.

4. A hallgatás törvénye (Winter's Bone) - Egy mérgezetett minitársadalom kimondatlan fenyegetésében a fiatal Ree-nek (Jennifer Lawrence) idő előtt kell felnőnie, hogy felnevelje magára maradt testvéreit, és felkutassa váratlanul eltűnt apját. Az elképesztően nyomasztó atmoszféra és a főszereplő erős-törékeny, megalkuvást nem tűrő alakítása nagyon mély nyomott hagy nézőiben. A tavalyi Oscar-gálán több kategóriában jelölték nagy meglepetésre, több negatív felhang ellenére is, de teljesen megérdemelten szerepelt ott a legjobbak között.

3. A némafilmes (The Artist) - A némafilmek óriási rajongójaként ünnepszámba ment, mikor végre leülhettem a dallamos nevű Hazanavicius filmje elé. A rég letűnt kor formájában megálmodott apró nüanszokig kiterjedő részletességgel kidolgozott magávalragadó atmoszféra lélekemelő, és egy termékeny, mára méltatlanul feledett kor remekműveibe enged bepillantást. Nagyon feldobódva, óriási lelkesedéssel keltem fel a stáblistát követően, remélve, hogy talán egy kicsit újra reflektorfénybe kerülnek a Silent-éra fantasztikus alkotásai. Bérénice Bejo pedig tüneményes, és az egyik legbűbájosabb színésznő akit mostanában láttam.

2. A torinói ló - Nem tudom volt-e példa rá, hogy magyar film ilyen intenzív élményeket, és ennyire mély gondolatokat keltett bennem. Tarr Béla a magyar filmművészet kiemelkedő egyénisége ezen hattyúdalával koronázta meg kivételes életművét. A történés szerint apa és lánya egy világvégi tanyán éldegél, látszólag eseménytelenül, a szűkülő világmindenség apró jeleit eleinte képtelenek értelmezni, ám a végső felismerést puszta közönye mélyebb minden kimondott áligazságnál. Elképesztő mélységű film, mozdulatlanná dermedve bámultam hosszú ideig a végét jelentő képeket követően is. Tarr Bélával a magyar filmtörténelem egyik legnagyobb egyéniségét vesztettük el.

1. Az élet fája (The Tree of Life) - Filmes költemény? Terrence Malick közel negyven évet felölelő életművének mindössze negyedik alkotásában korábbi darabjaihoz képest is szokatlan mélységekbe ereszkedik. A láthatatlan ábrázolásával, a teremtés csodálatos képeivel, és egy ötvenes évekbeli mintacsalád segítségével ábrázolja az Atya (nem feltétlenül Isten) megingathatatlan, de kétségekkel övezett szerepét. Brad Pitt ezúttal kifogástalanul játszik, Jessica Chastain pedig földöntúli szépségével és érzékeny jelenlétével ragyogja be a kivételes alkotást. Nem tudom éreztem-e már hasonlót, de Malick filmjét követően mintha többnek értékeltem volna az életet. Gyönyörű, körülhatárolhatatlan és feledhetetlen költemény.

"Az ember kétféleképpen élheti le életét. A természet útján, és a kegy útján. Te döntöd el melyiket követed."

Az első két hely között apró nüanszok döntöttek, lehet, hogy tegnap másképp döntöttem volna. Az imént felsorolt alkotások kivételes élményekkel szolgáltak és a szegényes kínálatból kiemelkedve beragyogták az igénytelen blockbusterek rombolásai után üresen kongó mozitermeket.

~polczer máté

12.01.24.

Oscar jelölések, 2012

Helyi idő szerint 14.30-kor hirdetik ki 2012 Oscar-jelöltjeit. Az átadóra február 26-án kerül sor, a los angelesi Kodak Theatre-ben.

Hát végignézve a listán bizony vannak óriási meglepetések. A Tinker, Taylor... és a Tree of Life jelölései bizony elég váratlanok, míg az Ides of March és Fassbender hiánya fájó pont. Sablonosnak, kiszámíthatónak tehát nem bizonyult ezúttal az Akadémai, amit bevallom kellemes meglepetésként vettem tudomásul. Az elkövetkező hónapban igyekszem pótolni a listán szereplő filmek azon részét, amihez még nem volt szerencsém, és részletes élménybeszámolóval kiegészítve próbálok közelebb kerülni a leendő győztesek kiléte felé.

Legjobb film:
Hugo (A leleményes Hugo)
The Tree of Life (Az élet fája)
The Help (A segítség)
The Descendants (Utódok)
Moneyball (Pénzcsináló)
The Artist (A némafilmes)
Extremely Loud & Incredibly Close (Rém hangosan és irtó közel)
War Horse (Hadak útján)
Midnight in Paris (Éjfélkor Párizsban)

The Tree of Life

Legjobb rendező:
Michel Hazanavicius (The Artist)
Martin Scorsese (Hugo)
Terrence Malick (The Tree of Life)
Woody Allen (Midnight in Paris)
Alexander Payne (The Descendants)

Legjobb férfi főszereplő:
Jean Dujardin (The Artist)
George Clooney (The Descendants)
Brad Pitt (Moneyball)
Demian Bichir (A Better Life)
Gary Oldman (Tinker, Taylor, Soldier, Spy)

Legjobb női főszereplő:
Glenn Close (Albert Nobbs)
Meryl Streep (The Iron Lady)
Rooney Mara (The Girl with the Dragon Tattoo)
Michelle Williams (My week with Marilyn)
Viola Davis (The Help)

Rooney Mara (The Girl with the Dragon Tattoo)

Legjobb férfi mellékszereplő:
Kenneth Branagh (My week with Marilyn)
Jonah Hill (Moneyball)
Nick Nolte (Warrior)
Christopher Plummer (Beginners)
Max Von Sydow (Extremly Loud & Incredibly Close)

Legjobb női mellékszereplő:
Octavia Spencer (The Help)
Jessica Chastain (The Help)
Melissa McCarthy (Bridesmaid)
Janet McTeer (Albert Nobbs)
Bérénice Bejo (The Artist)

Bérénice Bejo (The Artist)

Legjobb eredeti forgatókönyv: 
The Artist
Midnight in Paris
Bridesmaid
Margin Call
A Separation

Legjobb adaptált forgatókönyv:
The Descendants
Hugo
Ides of March
Moneyball
Tinker, Taylor, Soldier, Spy

Legjobb animációs film:
Kung Fu Panda 2
Puss in Boots
Rango
A Cat in Paris
Chico & Rita

Rango

Legjobb idegen nyelvű film:
A Separation (Irán)
Bullhead (Belgium)
Footnote (Israel)
In Darkness (Lengyelország)
Monsieur Lazhar (Kanada)

~polczer máté

12.01.23.

A torinói ló (A torinói ló, 2011)

Magyar dráma, 150 p.

"(...)A legutolsó óriás vagyok,

Jól tanuld meg az én énekem,

Mert elmegyek, s majd elhallgat a dal

És csend lesz, sűrű, hosszú, végtelen."

Tarr befejezte. Ezen munkájával azonban nemcsak hosszú produktív pályafutásának vetett véget, hanem a létező-lélegző mindenségnek is.

A történet egy anekdótával indít: Friedrich Nietzsche 1889. január 3-án kilépett torinói lakásából. Nem sokkal távolabb meglátott egy kocsist, aki az indulásra vajmi kevés hajlandóságot mutató lovát ütlegelte káromkodva. Ekkor a filozófus odalépett a látványos közjátékhoz, majd hatalmas zokogásban kitörve átölelte a szerencsétlen állatot. Ezt követően szolgája hazavitte és ágyba tette Nietzschét, aki innentől élete hátralévő 10 évét némán, szellemi leépülésben töltötte.

A film és az anekdóta közötti párhuzam nem nyilvánvaló, sőt lehet, hogy teljesen független a hátralévő mintegy két és fél órától. Ennek ellenére én nem voltam rest gondolkodni és keresni a rejtett kapcsot, ami lehet, hogy kulcsként szolgál a film magasabb rangú befogadásához. Talán egy fikció, amely a ló sorsát követi nyomon.

Egy széles képpel nyitunk, a dinamikusan mozgó kamera egy lovast jár körbe, aki a viharos időjárással küzdve tart hazafelé. Hosszú beállítás úton vagyunk mi is, a süvöltő kegyetlen szél láttán líbabőrös háttal először halvány, majd erősödő fuvallat simogatja tarkómat. Honnan is jött ez?

A napi rutin nem szakad meg, még a vég sem változtathat ezen...

Hazatérvén a lerobbant vityillóba viseletes zubbonyban szorgosan, és megfáradtan tevékenykedő leányzó inkább ösztönből, mint tudatosan cselekszik, a nap ugyanolyan, mint a többi, csak egy kicsit mindig kevesebb, ha lehet ilyet mondani. Aztán vége ennek is. 

Az ébredéssel újrakezdődik a véget nem érő körforgás, ám valami más, a megélhetést biztosító ló megmakacsolja magát, valamit érezhez, valami ami még csak körvonalaiban jelöli a jövőt. Ám szereplőink nem veszik a baljós jelet, a napi rituálék nem törnek meg, és egy nap újra a végéhez közelít, a vihar pedig továbbra is ádázul küzd a sivár puszta megnyomorításáért.

Ébredés, öltözés, víz a kútból, két feles, a ló nem eszik, nem iszik. Aztán az étkezés, mert enni meg kell. Jön a szomszéd. Minden tönkrement és minden lealjasodott, de mondhatom azt is hogy mindent tönkretettek és mindent lealjasítottak. Jelek, árnyként a kredencen, de nem látja őket senki. Az orkán tovább tombol, a pusztára végtelen ködként nehezedik a por. Beszűkíti a láthatárt, mi jöhet még?

Ébredés, öltözés, két korty pálinka, víz a kútból...de a kút kiszáradt. El kéne menni innen. Megszületik a döntés, gyerünk útnak, ló, lány, férfi és minden ami mozdítható. Menni egyre tovább... de hová? Hisz minden elpusztult és minden lealjasodott, vagy mondhatnám, hogy mindent elpusztítottak és mindent lealjasítottak. Nincs olyan, hogy máshol, a világ abból áll, amit látunk és hallunk, akkor már inkább az otthon szürke sivár falai között csúfoljuk a létezést.

A tomboló vihar kíméletlenül pusztít, előle nincs menekvés...

Ébredés, öltözés, két korty pálinka, meg mégegy, étkezés, mert enni még mindig kell, aztán egyszercsak megmagyarázhatatlan sötétség. A lámpa pislákol a koromsötét éjszakának tűnő nappalban, szürke izgő-mozgó árnyékok a falon, egyre nagyobbak, talán ők azok egyedül, akikbe némi élet szorult még. Aztán ők is végleg eltűnnek, a lámpa fénye is örökre kihúny. A rituálék azonban nem szakadnak meg, ösztönből, zsigerből folytatódnak..

Ébredés, evés, mert enni még mindig kell. Vagy már nem? Miért is kéne, nincs már semmi, amiért lenne értelme. Vagyis pontosan csak egyvalami maradt: a semmi, mert az is valami, a szó absztrakt értelmezésében.

Leépült a létezés a létcsúfoló vegetálásra, mígnem az utolsó sóhaj is elhalóan beleveszik a semmibe. És itt jön a párhuzam Nietzsche történetével...

Tarr Béla életműve innen folytathatatlan. A Sátántangó fonala a sivár pusztulásba veszett, de A torinói ló lezár mindent, nincs pusztulás, nincs remény, sem puszta pesszimizmus. Csak üresség. 

Űr, amit a kivételes, megalkuvást nem ismerő magyar direktor is hagy maga után...

100%

~polczer máté

12.01.15.

Golden Globe - 2012 - Tippmix (frissítve)

A 2012-es Golden Globe díjátadóra helyi idő szerint hétfő hajnalban két órakor kerül sor. Az eseménynek eddig nem sok figyelmet szenteltem, mivel az Oscar előszobájának titulált gála a szememben rég elvesztette hitelességét.

Ennek ellenre Hollywoodban még mindig jeles eseménynek számít, így egy rövid tippsort eresztenék a győztesek felé. A jelöltek megtekintésének nagy százalékával még adós vagyok, de az Oscar-gálára igyekszem pótolni.

Az átadót élőben követem, így holnap az esemény színvonaláról és tippeim sikerességéről is írok majd. A pirossal feltüntetett jelöltek nagy része természetesen saját kívánságomat is tükrözi. Jó szórakozást a gálához!


 12.01.19.
Gála lezajlott, három kategóriában találtam el a nyertest. Százalékos arányban meglehetősen alacsony, de leszek én jobb az Oscarra.
Maga az átadó meglehetősen szórakoztató volt, thx to Ricky. A tizperces időközönként belőhető reklámblokkok viszont igencsak megnehezítették a lelkesedés fenntartását.

~polczer máté

12.01.14.

Olvasójegy - Az út

A történet korántsem derűs ám valahogy mégis a következő mondat jutott róla eszembe egy korábbi könyvből: "Az armageddon was yesterday today we have a serious problem..."

Cormac McCarthy mondatai vesszőtlen konvojok amelyek egy nem túl távoli pesszimista jövőkép próféciái. Két meggyötört pislákoló láng apró elhaló árnyékot vet a hamuval hideggel végtelen szürkeséggel szegélyezett halott bolygóra. Cél nélkül az élet motiválatlan tengődés lassú agonizáció. Menni tovább az úton ez a cél. Az embertelen körülményeken felülemelkedő megszállott haladás egy semmivel sem reményteljesebb jövőkép felé. A sötétség egyre áthatóbb a szürkeség fertőző és észrevétlenül halványítja a férfi egyetlen kapaszkodóját az emberségét. A fiúnak a tapasztalatlan emlékek nélküli fiúnak kell a helyes úton tartania a törékeny végtelen szeretettel összekötött szövetséget. Olyan út ez amely nem érhet véget sosem.

McCarthy regénye olyan sivár és annyira baljós hogy könnyen elurakodik az olvasó hangulatán. A végtelen vándorlásba ivódott megkeseredettség egy kiábrándult lemondó elme szüleménye. Elementáris erejű mondatai éles pofonként nyúlnak ki a lapokró és rendítenek meg újra és újra. Néhány apró önfeledt pillanat sugárzó öröme azonban kapaszkodót jelent és nem hagy belesüllyedni ebbe a definiálatlan végső státuszba. John Hillcoat 2009-ben Viggo Mortensen főszereplésével forgatott filmet az alapanyagból. A filmről írt korábbi kritikámból idéznék röviden. (A teljes cikk ide kattintva olvasható)

"...Sokkoló igen ez a jó szó arra, amit ebben a szűk két órában a Cormac McCarthy könyve alapján készült film elénk tár. Nincs ez olyan távol mint amilyennek a kényelmes fotelből vagy a mozi üléséből tűnik. A komor fojtogató szürkeség nem hordoz megváltást a zárójelenet is csupán az út folytatásának ígéretét hordozza. Ekkorra vált számomra is világossá. Ha az út egyszer véget ér az magának az emberiségnek is a végét jelenti. De ennek nem szabad bekövetkezni a tűz sosem aludhat ki mert csak addig van jövő..."

A könyv ha mondhatok ilyent még a filmnél is érzékenyebben illusztrálja a szürkeség és a reménytelenség kiábrándító valóságát. Akkori véleményemet egy rövid megjegyzéssel módosítanám: Jövő mint fogalom megszűnt létezni csak a tengődés és a megszállott küzdelem létezik amelynek egyetlen célja a másnap reggeli ébredés de közben megtartva a tulajdonságot ami árnyékában még magában hordozza a civilizáció egy pislákoló fényét az emberséget.
Értékelés: 10/10 

~polczer máté

12.01.11.

A csend háza (La Casa Muda, 2010)

Uruguayi horror, 86 perc

Na most azért nem árt tisztázni. Kézikamerásnak tűnik a felvétel, de itt nem erről van szó hál'Istennek, hanem egy érdekes ötlettől vezérelt snittek nélküli horror-előadás. 

Tegyük szépen egyesbe a járművet, és szép lassan engedjük fel a kuplungot, Laura, és apja, Wilson egy lerobbant házhoz érkeznek restaurációs munkálatokat végezni, és hogy másnap kakasszóra hozzálássanak a meglehetősen hosszúnak ígérkező feladathoz, - mehet a kettes - az éjszakát az Isten háta mögötti viskóban töltik. Üresben gurulunk le a meredek lejtőn, vihar előtti a csend, egyszercsak furcsa, hátborzongató zajok hallatszanak a felső szintről, mondanom sem kell a lendület nagy, egyből mehet a négyes. A történetről elég is ennyi, labilisabb idegrendszer esetén a félreállás megengedett az egészség megőrzése minden körülmények között prioritást élvez, aki pedig folytatja, az megérdemli, hogy a szédítő ötösben benyomott tempomat kicsit megcsavargassa a zsigereket és pumpálja az adrenalint pofátlanul.

Természetesen az áramszolgáltató sem funkcionált

Vágás nélkül (!), no ez azért nem kis teljesítmény, még akkor sem, ha néha bizony feltűnően zötyögős az út. Ahogy haladunk előre, közeledve a cél felé, ismerős árnyak szegélyezik a utat, a meglepetés enyhén tudatosul, számtalanszor jártunk már erre.

Természetesen a házból való kijutás nem opció, mint ahogy a rendőrség sem üzemelhet azon a környéken, no de ugorjuk át ezt a teljesen lényegtelen információt, foglalkozzunk azzal, hogy szegény 35 kilós Laura hogy bírkózik meg a ház kísérteteivel, izé akármik is azok. A háttérben valahogy mindig elsuhan egy baljós árny, és a petróleumlámpa villódzó fényénél a nyakra fonódó vég nélküli kezek sem ritkák. Előkerül egy őskori polaroid fényképező, hátsózaj leszáll, pulzus emelkedik, ezzel még lesznek gondok. Vaku, villan, a képen mögöttünk elmosódott árnyalak tetszeleg, Bumm, bukkanó, fejünk kis híján a kormánynak csapódik. A renoválást igénylő épületben természetesen előfordulnak - valamire való horrorfilmekben egyenesen kötelező jelleggel - lefóliázott helyiségek, amelyekben könnyen megbújhat: A-baltás pszichopata kretén , B-Felkoncolt megnyúzott hulla, C-Jigsaw. D- ... No de aki még nem látott ilyent, az nyugodtan nézzen körül, hátha nem hisz nekem, bár figyelmeztetem az első mindig fáj...

Nagyjából hasonló testtartásban élveztem végig a filmet

Nem kellett volna elindulni ezen az úton, nem szeretem ezt az útszakaszt, de valami ismeretlen belső önsanyargató motiváció időnként szinte tudatlanul csal erre. Hiába a figyelmeztető táblák (állj, hová mész ter marha) ha egyszer felgyorsult a jármű, onnantól nehéz visszafordulni.

A cél is ismerősen tetszeleg - aki esetleg időt szán erre, feltétlenül várja meg a stáblista végét - a jól ismert panelek csikorogva, de azért még működnek, és ez a film sem szántja mélyen a földet, csak pár kellemetlen percre hivatott. A vágás nélküli megvalósítás minden bizonnyal sok próbát igényelt, de hatására nincs panasz, a real fear in real time tagline megállja a helyét, ha meg ennél is több kell, akkor kérem az átszállást megkezdeni. Az amcsi feldolgozás már csőre töltve (premier: március), akinek inge, felpróbálhatja, nekem lehet ennyi elég volt.

70%

~polczer máté

12.01.09.(2)

The Girl with the Dragon tattoo - intro

Ma már megnyilatkoztam egyszer, a téma sem lesz nagyon eltérő. Akármennyire nem akartam megnézni, muszáj volt belepillantanom a Fincher féle Tetovált lány introjába. A rendezőzseni mindig is híres volt kiváló ráhangolóiról, elég, ha a Hetedik összeroppantóan nyomasztó nyitányára, vagy a Harcosok klubjának fülledt bevezetésére gondolunk. Ezúttal, ha mondhatok ilyet még önmagát is felülmúlta.

Bombaerős, letaglózó kezdés, az első trailer-ben hallott zenével fűszerezve (Led Zeppelin - Immigrant Song). Egy meglehetősen absztrakt rémálom elevenedik meg, pár mozzanatra ráismerhet az, aki ismerősen mozog Stieg Larsson világában. Szerepet kap pár olyan elem is, ami csak a folytatásokat ismerve nyer értelmet (gyufa).

A tengeren túl meglehetősen pozitív kritikákat kapó alkotás ugyan nem szerepel kiemelkedően a mozipénztáraknál, de ahhoz elegendően, hogy már a folytatás is szóba került.

A Daniel Craig és Rooney Mara főszereplésével készülő thriller január 19-én kerül a magyar mozivásznakra.

~polczer máté

12.01.09.

Olvasójegy - A lány, aki a tűzzel játszik

Mint azt korábban a twitteren említettem, a 2012-es esztendőtől könyvek értékelése és ajánlásai is olvashatóak lesznek az oldalon. Ezzel a régóta tervezett lépéssel az olvasás szerelmeseinek kedveskednék... 

 

Stieg Larsson Millennium-trilógiájának első felvonásának (A tetovált lány) David Fincher által tolmácsolt amerikai feldolgozása nemsokára eléri a hazai mozitermeket.

A tetovált lány igazán remek regény, pár nap alatt sikerült elolvasni, bár bevallom látva az eredeti svéd filmeket, a második rész gyenge minősége révén nem hozta meg a kedvem a második könyv elolvasásához. Ám a sors úgy hozta, hogy egyszercsak a kezembe került és onnantól kezdve fokozatosan rádöbbentem, hogy előítéletem elképzelhetően nagy élménytől fosztott - volna - meg.

Ha érzelmek terén kéne vizsgálnom, A tetovált lány közelebb áll hozzám, a nyomozás az elzárt fagyos szigeten egyedi hangulatot biztosít a történetnek (leszámítva az utolsó száz oldalt), de józan gondolkodással végigmérve nem feltétlenül állítanám, hogy az első kötet lenne jobb. A második cseleménye valahogy egy fokkal összetettebb, a cselekményvezetés szofisztikáltabb, és olyan meglepetéseket tartalmaz, amiken naivitásomnak köszönhetően nagyokat csodálkoztam. A tetovált lány is remekül kidolgozott regény, bár nyilvánvaló, hogy egyedisége címszereplőjének személyiségében rejlik leginkább. Lisbeth Salander karaktere rendkívül extrém, és különösen összetett. Személyiségének megértéséhez, megismeréséhez szükség van a második könyvben leírt döbbenetes múlt feltárására, ezáltal ugyanis olyan motivációk, befolyásolótényezők kerülnek felszínre, amelyek nagy mértékben formálták Lisbeth jellemét. Én ezt a gondos felépítést tartom a második kötet főbb motívumának, és ilyen szempontból nagymértékben felülmúlja az első felvonást.
A lány, aki a tűzzel játszik komplexebb, nagyobb területet karol át, és nagy odafigyelés kell ahhoz, hogy a temérdeknyi szál a végén összefusson egy impozáns csomópontban. Ez ugyan nem történik meg, de a harmadik kötet (A kártyavár összedől) vélhetően elvarrja a nyitott szálakat is,  így a nagyobb képről, majd trilógiazáró könyv olvasása után tudok érdemben nyilatkozni.

Az eredeti svéd filmek összehasonlításában kategóriákkal erősebb volt az első epizód, a könyvek terén viszont én leginkább a folytatás felé hajlanlék. Egyenlőre...

Értékelés: 8/10

~polczer máté

12.01.06.

2012, én így szeretlek...

Újabb új év, ideje megkomolyodni. Megkésve bár, de törve nem, az oldal is áttért az új évre. Fogadalmakat nem szoktam tenni, terveimnek jó, ha a 30%-a realizálódik, így csak halvány ígéretekkel szolgálhatok. Természetesen a 2012-es esztendőben is lesz min cseverészni, gondolkodni, röhögni, sírni, dühöngeni, dug... aludni. Ha a maják is úgy akarják jó eséllyel színvonalas élményekben gazdag évet zárhatunk idén.

Jelentős események idén: 

- Január: Mindjárt két hét múlva érkezik Stieg Larsson könyvének amerikai feldolgozása. A kezdeti ellenszenvem izgatott várakozásba csapott az első képkockák megtekintését, valamint a könyv elolvasását követően. A film poszterén félmeztelenül pózoló Rooney Mara elég laza, hogy vakon kövessem a mozi felé. A tetovált lány: január 19.

- Február: Amerikában már lement, imádja is mindenki. Hozzánk csak februárba érkezik a szexmániás Fassbender és súlyosan korhatáros pornófilmje, a Shame... Én ottleszek, és ti?

Egy menet előtt, után... vagy mindkettő. Fassbender és a Shame

- Április: Az utóbbi évek sorozata? Jó kérdés, a jelöltek között mindenesetre ottvan. Egy emberként várjuk a Trónok harca második évadjának áprilisi premierjét, amely George R. R. Martin Királyok csatája című regényét kelti életre. Kósza hírek pletyka szinten, de lehet, hogy van benne igazság. Az Alexandra a premier körüli időpontot céloz az ötödik kötet (Sárkányok harca) megjelentetésével. (Csak gondolkodjunk kiadófejjel...)

- Június: Ridley Scott vissza a gyökerekhez: A Prometheus az Alien-franchise eredetéhez kalauzol vissza bennünket. Vagy nem. Június 8-án megtudjuk.

Fassbender megint.. Damn it! ez a faszi tudhat valamit. A csaj pedig az ex-tetovált lány.. únió

- Július: Az év mozgóképes eseménye: The Dark Knight Rises (A sötét lovag - Felemelkedés). Christopher Nolan Batman-trilógiájának záródarabja körül akkora a várakozás, hogy ha a tökéletesnél egy kicsit halványabban teljesít majd, azzal milliók csalódását borítékolhatja (köztük az enyémet is). Persze nincs okom ezt feltételezni, vágjuk közösen a centit!

- December: A filmtörténelmet író klasszikus előzménytörténetének első része szőrös talpán, hosszú botjával(kérem nem röhögni) és fodros szakállával december 14-én végre bekopogtat a multiplexek kapuin. A Hobbit: Egy váratlan utazástól nem várunk sokat, elég lesz, ha a neves utódhoz(elődhöz, kinek mi tetszik) hasonló színvonalon kezelgeti a szálakat.

ööö. pardon, ez nemaz...

naszóval: Bilbó újratöltve, kalandra fel!

Természetesen evés közben jön az étvágy, ezeken felül is rengeteg produkció, esemény ad okot a várakozásra, de most gondolkodjunk nagyban, és várjuk őket közösen. Boldog új évet!

~polczer máté

11.12.28.

Felettünk a Föld (Another Earth, 2011)
 

Eltelt már egy kevéske idő, de az emlékezetemben nem hagyom elavulni az érzelmeket. Az év meglepetése, leginkább alulértékelt alkotása. A műfaj, cím, plakát, kampány félrevezető mivolta lévén sokan fogják csalódott sóhaj kíséretében nyugtázni a látottakat.

Nincs annál mélyebb film, amely az általunk ismert világtól elrugaszkodva ismerős dolgokról mesél, ahol az idegen körülmények ellenére a cselekmények, az apró mozzanatok, a reakcók, és maga az összkép is szinte sugallja, hogy itt a látszat ellenére rólunk van szó. Az Another Earth a sci-fi felütés ellenére nagyonis emberi történet és az érzésekről szól.

Adott egy félénk lány, aki felnőttkorának hajnalán szörnyű, végzetes hibát követ el, ám a börtön fizikai büntetésének leteltével lelke továbbra sem engedi szabadulni, szeme előtt lebeg az elpusztított élet, a megnyomorított sors, amelyet felelőtlenségével okozott, az égbolton lévő csodálatos tükörföld pedig nem hagyja, hogy bűntudata enyhítést nyerjen. A megbocsátás iránti sóvárgás, a jóvátehetetlen jóvátételébe vetett megszállott hit az, ami a gyönyörű lányt ehhez a bolygóhoz köti, képtelen túltenni magát a végzetes hibán, így a romokban heverő apát felkeresve névtelenül munkába kezd és látszólag rendbeszedi annak életét.
 

Az égbolt sosem engedi enyhülni a lány bűntudatát

A fantasztikus felfedezés, amely elemeiben rengeti meg a komplett társadalmi öntudatot csak egy homályos képet rajzol a lány elé, amely idővel egyre kivehetőbbé válik, a végére pedig mintegy apró kattanással tudatosul benne a sugallat által felfedezett döbbenetes következtetés. Az egyensúly, amelyre bolygónk minden apró elemére igaz megrendült a tükörkép megjelenésével, és a kiragadott tragédia, amelyet egykor közvetve okozott, most megváltoztathatóvá válik. Bolygónk kilendült nyugalmi állapotából, és mostani viselkedésével reflektálni kényszerül egy eddigi ismeretlen erő óriási befolyására, ez pedig új lehetőségeket nyit. Nem a "miért" a fontos innentől, hanem a "hogyan tovább". Így halvány esély nyílik addig elképzelhetetlennek hitt jóvátételre, apró esély, de mégiscsak esély.

Ilyen következtetéseket pedig egy előzetesen látványos sci-fi vélt alkotástól remélni sem mertem. Olyan gondolatokat, érzéseket hozott elő, amelyeken el lehet, sőt el kell gondolkozni. A lezárás pedig csavar egy akkorát a sztori, hogy már magában ezért az egy mozzanatért megéri elővenni az Another Earth-öt. Ez a pillanat ugyanis arra késztet, hogy újra végiggondoljuk az egészet, újraértelmezi az addig biztosnak vélt elemeket, új értelmet ad olyan helyre ahol eddig nem volt, és megingat eddig biztosnak vélt támaszokat is. Bevallom azóta is rajtakapom magam, ahogy az esetlegességeken elmélkedem, és egy ilyen gondolati kalauz számomra minden érzelmi befolyásnál többet jelent.
 

A páratlan jelenség új kapukat nyit

Az első nagyobb filmjében szereplő Brit Marling elképesztő erővel, kiszolgáltatottsággal, és kisugárzással vezérel minket végig a saját sorsán, kitárva elénk lelkének összeroncsolt maradványait. Az a fajta erő, megfogalmazhatatlan intenzitás, amely sugárzik a fiatal lányból szinte felfoghatatlan számomra, nagyon szeretném, ha ezt a hihetetlen tehetséget nem hagynák veszendőbe, látnunk kell őt, mert a hiteles érzelmek közvetítésére született.

Mint ahogy kezdtem, leírom újra, sokaknak nem fog tetszeni az amit látnak, mert nem erre számítanak előzetesen. Bevallom én sem erre számítottam, de könnyen, sőt felüdülten metamorforálódtam át a másfajta befogadókészség tudatállapotába. Nagy meglepetés ért, talán az év meglepetése, és mellőzése, alulértékeltsége nagyon fájdalmas pont az igénytelenedő folytatásokkal és felesleges feldolgozásokkal kikövezett széles piacon.

95%

~polczer máté

11.12.27.

Minden, ami The Dark Knight Rises (7) - A második trailer

Várjak még, or no? A második trailernél nem jelentkeztem újabb poszttal, de mentségemre, hogy be akartam várni az első hat perc világhálóra kerülését. Ez eddig nem történt meg, mi pedig szép lassan továbblépünk, miközben A sötét lovag - Felemelkedés már most rekordott döntött. Előzetest ugyanis még annyiszor nem töltöttek le, mint arra most példa volt a második ráhangoló esetében. 

Az egész olyan, ami Nolan esetében megszokott. Veszettül hangulatos, ugyanakkor nem lövi le a cselekményt, nem spoilerezik csak megpendít egy baljós atmoszférát új karaktereit pedig épp annyira hangsúlyozza, hogy témát adjon nekünk, ha a jövő nyáron moziba kerülő trilógia-záró modulja szóba kerül. A szinkronos verzió is hamar nézhető volt, bár ezt kerülje mindenki ugyanis meglehetősen igénytelenre sikerült.

Természetesen, ha valamikor a közeljövőben végre feltalál az internetre a M.I.4 előtt Amerikában sugárzott első hat perc újból jelentkezem, és akkor talán részletesebb képet kapunk Bane-ről. A képek alapján  Nolan szó szerint átültette a tézist, amiről a nemezis leginkább ismert volt eddig: "aki eltörte a denevérembert". Meglátjuk.

~polczer máté

11.12.26.

Alkony sugárút (Sunset Blvd, 1950)

A meghitt hangulat nem engedi, hogy napjaink kínálatából szemezgessek, mert túl szép ez az időszak egy újabb csalódáshoz. Ezúttal Billy Wilder klasszikusát helyeztem a lejátszóba és nem is kellett sok, hogy teljesen a hatása alá vonjam magam...

A történet egy anyagi problémákkal küszködő forgatókönyvíró vesszőfutásával kezdődik. Joe Gillis írásai bizony nem forradalmi alkotások, legutóbbi műve sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így súlyos tartozásai vannak. A behajtók elől menekülve a sors az Alkony sugárút egy elhagyatottnak látszó, régmúlt idők letűnt csillogását idéző pompás palotájába vezeti. Itt él Norma Desmond a némafilmek egykori koronázott királynője, ám a hangosfilm forradalmával az egykori rivaldafény és rajongás mára szinte elenyészővé halványult. Norma ebbe képtelen belenyugodni, és az arra tévedt írót felhasználva a saját maga által írt forgatókönyvvel nagy visszatérésre készül.

Borzasztó erős alkotás, egy a ragyogásra termett egykori sztár képtelen elfogadni a halványuló érdeklődést, az elfeledettséget. Széles gesztusai, színpadias viselkedése mind az általa képviselt letűnt éra filmsztárjait jellemzi, hátborzongató tekintetében pedig a józanság minden emléke kihúnyt. Erre Gilis az író is hamar rájön, ám a koros asszony anyagi korlátlansága elvakítja menekülési ösztönét, pedig mi nézők látjuk nagyon jól merre tart a történet (nemcsak a kezdő képsorokra gondolok itt). 

A színpadias gesztusok a korábbi korszak legfőbb jellemzői voltak

Elképesztő mennyiségű utalás, és jelképes forma segíti történetünk előremenetelét, és járul hozzá a kép és az élmény szélesítéséhez. Ezek  befogadásához azonban olvasni kell a sorok között, és belátni, hogy itt egy beállítás, véletlennek tűnő mozzanat is hangsúlyos jelentőségű. Norma Desmond hisztrionikus viselkedése és a személyiségzavar által szült téboly alkotja a film középpontját, de ne menjünk el a többi karakter mellett sem. A szolgáló, Max szinte hasonló megszállottsággal szereti az egykori színésznőt, bűvköréből képtelen kivonni magát, éltető energiájává vált az évek során, és közvetve ez az energia tartja életben magát Normát is. A befutást váró, de az alkotói ihlet nem megfelelő színvonalától az utcára kerülés közelébe sodródó férfi karaktere pedig tucatfigurája az akkori korszaknak.

Nagyon erős, elképesztően kidolgozott, és egyszeri megtekintéshez szinte túl komplex alkotáshoz volt szerencsém az elmúlt éjszaka. Egy letűnt korról, és annak ikonikus figuráiról mesél (Buster Keaton cameo-jában minden benne van), valamint a forradalom után a partvonalon hagyott egykori példaképek lelkiállapotát ábrázolja felnagyítva és részletesen.

100%

~polczer máté