critic14

A hercegnő és a béka

újra itthon

The Princess and Frog, amerikai mesefilm

97 perc

R: Ron Clements, John Musker

Sz: (hangok) Terrence Howard, Anika Noni Rose

filmkatalogus - imdb - rotten

"A tündérmese ezúttal New Orleansben játszódik, méghozzá a jazz korszakban, ahol Maldonia hercegét nem valami gonosz boszorkány, hanem Dr. Facilier változtatja békává, Tiana hercegkisasszony pedig hiába próbálja egy csókkal visszaváltoztatni, bizarr fordulatként ő is békává változik. A mágikus átok megtöréséhez együttes erővel kell megtalálniuk a jó voodoo-t űző Odie mamát, de ehhez egy hosszú, kalandokkal és veszélyekkel teli utat kell átélniük. A két béka barátságából természetesen előbb-utóbb szerelem lesz..."

Amikor a Pixar csodáit éljük, Zemeckis a valós világot hamisítva élő szereplőket mázol rajzfilmfigurákká, az animációs piac hetenként bocsát vászonra technikai újítások ígéretét hordozó alkotásokat, és a stúdiók külön erre a célra elkülönített leányvállatokat hoznak létre, jól esik a régmúlt rajzolt klasszikusait felidézni. A hercegnő és a béka ebbe a korba repít vissza bennünket.

Nem él ember e Földön aki nem ismeri A békakirály című Grimm mesét. A története szerint az átokkal vert királyfit a csúf békatesttől csupán a szépséges királykisasszony szerelmes csókja szabadíthatja meg. Azonban itt valami változásra volt szükség, hiszen a történet túlságosan is ismert volt ahhoz, hogy milliók szánják rá magukat a mozik tömeges megrohamozására, így a forgatókönyvírók afféle Shrekes csavart vittek a sztoriba.

Az, hogy az Egyesült Államok legfőbb embere afroamerkikai származású sokaknak nyitotta fel a szemét, többek között A hercegnő és a béka forgatókönyvíróinak is, hisz Tiana személyében az első fekete rajzfilmfőhőst üdvözölhetjük. Tehetjük ezt annak ellenére, hogy a megcsókolt béka hatására - Grimm meséjével ellentétbe - Tiana is békává változik, így a fekete bőrszín a film nagy részében zöld. Mielőtt bárki is megvádolna a negatív megkülönböztetéssel, én elsősorban informatív jelleggel érdekességeket szerettem volna megosztani az olvasókkal.

A jóképű, önmagát rajongásig imádó herceg meglehetősen szerény vagyont tudhat magáénak, ezért a városba érkezik, hogy feleségül vegye a tündérmeséken nevelkedő, hiperaktív, de kőgazdag királykisasszonyt, Charlotte-t, Tiana legjobb barátnőjét. Főhősnőnk leghőbb vágyálmai azonban nem egy kikent herceget üldöznek, hanem ehelyett elhunyt apja legfőbb kívánságát szeretné valóra váltani, ami egy saját étterem megnyitásában testesül meg. A történet még tündérmesének is szirupos lenne, ha nem tűnne fel a színen a mohó bűvész Facilier, akinek szintén a gazdag királykisasszony vagyonára fáj a foga. A történetet nem folytatom, de azt még elárulom, hogy további forradalmi meglepetésekre nem kell számítani.

Animációs filmektől megszokhattuk, a nagy játékfilmeket idéző utalásokat, rejtett jelentéseket, itt azonban múlt felidézése a cél. A Disney rajzfilmeknél megszokott színvonalas szinkronra most sem lehet panasz, a dalbetétek és a párbeszédek is úgy lettek átformálva, hogy azok a lehető legszórakoztatóbbak legyenek. A New Orleans-i helyszín pedig talán a Katrina hurrikán okozta pusztítás után újjáéledő város dicsőítését is jelképezi.( ez leginkább az utolsó képeken érhető tetten).

A csoda az elmúlt idők nagy klasszikusait idéző rajzolt technikában rejlik, mert haladjunk a korban bármilyen gyorsan is, szívmelengető újra visszatérni a gyerekkorba, ahol rajongásig szeretett főhőseink ugyancsak rajzolva keltek életre. A musicalbetétekkel tarkított, szerethető karakterek társaságában (a történet talán legszebb szála a szentjánosbogár és "Evangeline" gyönyörű plátói szerelme) eltöltött másfél óra ugyanolyan felhőtlen, mint régen, és ott a helye, ahol Hófehérkének, Simbának és a többi kedvencnek.

80%

Polczer Máté "City225"

10/01-02 M.o.

2010. január-február Magyarország

Egy kicsit megkésve kezdem az év első két hónapjának magyarországi bemutatóit, de kárpótlásul egy hónappal előre dolgozva a februári premiereket is ismertetem az olvasókkal, a linkekre rákattintva pedig a feliratos előzetesek is megtekinthetők (néhány kivétellel).

Január

2010 első csütörtökjén csupán egyetlen nagyobb szabású premier volt és 2009-hez hasonlóan most is Guy Ritchie filmmel kezdődött az év. A régóta vár Sherlock Holmes a hírek szerint sikeressége mellett a kritikusok számára sem okozott csalódást.

A második héten azonban már bőven van választanivaló. A tragikus módon elhunyt Heath Ledger utolsó filmje a Doktor Parnassus és a képzelet birodalma egy kicsit elvont módon próbál szórakoztatni. A Hová lettek Morganék című filmben Sarah Jessica Parker és Hugh Grant romantikázik. Ígéretes magyar filmet is bejelenthetek, ugyanis tőlünk szokatlan műfajként thrillert üdvözölhetünk Dobó Kata és Kern András főszereplésével. A Halálkeringő egy panellakásban játszódó apa és lánya feszült kapcsolatát bemutató kamaradarab. Aztán utolsóként van még nekünk egy animációs filmünk is az 51-es bolygó, ahol főszereplőnk idegenek bolygójára téved és kerül ott nagy zűrbe.

Heath Legder utoljára a filmvásznon a Doctor Parnassus és a képzelet birodalmában..

Január 21-én Richard Kelly újabb agymenése érkezik kishazánkba. A Dobozban Cameron Diaz és James Marsden szembesül döntésük felelősségével. A Pokoli édenkert című horrorszagú mozi szintén e héten érkezik hozzánk Milla Jovovich és Steve Zahn prezentálásával. John Travolta és Robin Williams furcsa párosa a vígjátékok kedvelőit fogja első sorban kielégíteni a Vén csontokban.

A hónap utolsó csütörtökén végre megérkezik A szállítmány, amelyben Antal Nimród nemzetközi sztárokkal forgathatott, és aminek hatására a nyáron érkező Predators-t is a magyar rendezőre bízták. A hét másik premierjében, a Szökőévben, Amy Adams talál rá a nagy ő-re, kétszer is..

Antal Nimród sztárokkal forgatott filmjét már várják itthon..(A szállítmány)

Február

Február 4-én bemutatásra kerül a Chicago rendezőjének legújabb musical-je, Holywood leggyönyörűbb színésznőit felvonultatva Kilenc címmel. Michael Moore, a dokumentumguru újból görbe tükröt tartott Amerika elé a Kapitalizmus: szeretemben, ami szintén ezen a héten kerül mozikba.

11-én végre megérkezik a hányattatott sorsú Farkasember, és a rossz előjeleket megcáfolva bizonyíthatja, hogy érdemes volt rá várni. A Valentin Nap című romkom, pedig a tavalyi Nem kellesz eléggé-hez hasonló színvonalat ígér a jópár ismerős arccal és a párkapcsolatok körüli zűrzavarok boncolgatásával.

A legenda végre megelevenedik( A farkasember)

Február 18-án már egy kicsit az Oscar-ra hangolódva, mindjárt a két legesélyesebb film is bemutatkozik. George Clooney és az Egek Ura, valamint az Amerikában már dvd-n is megjelenő Bombaszakértő. Robert De Niro feltűnik a Mindenki megvan című drámai hangvételű kalandfilmben, majd a német remekmű a Fehér szalag is bemutatásra kerül. A közönségfilmek kedvelőinek a Reszkessetek betörők rendezője tehet a kedvére, A villámtolvaj - Percy Jackson és az olimposziak című alkotással.

A bombaszakértő nem fesztiválfilmnek készült, de több honlap is 2009 legjobbjának választotta

A hónap utolsó csütörtökjén megkapjuk Denzel Washington utópikus akciómoziját az Éli könyvét. Aztán Drew Barrymore első rendezési próbálkozása is bemutatásra kerül Whip it címmel. Amenábar súlyos egyházkritikája, az Agora szintén a héten kerül mozikba Rachel Weisz főszereplésével.

Remélem tudtam segíteni a választásban. Kellemes szórakozást!

Polczer Máté "City225"

coming soon.. 2

vágyak vonzásában....

 Chloe 

amerikai premier: 2010. március 26.

A film a francia Natalie... feldolgozása, de az előd nem futott be valami nagy karriert. A történet szerint a féltékeny feleség(Julianne Moore) felbérel egy prostituáltat, Chloe-t(Amanda Seyfried), hogy nézzen utána férje(Liam Neeson) vajon megcsalja-e valaki mással. Chloe azonban kihasználja a férfi természetét és feje tetejére állítja az amúgy sem tökéletes házasságot.

Az előzetes és a tartalom alapján egy fülledt hangulatú erotikus thrillerre lehet számítani. A Mamma Mia!- val berobbanó Amanda Seyfried pedig ezzel a kissé komolyabb kihívással bebizonyíthatja, hogy nem csak a tündibündi szerepek eljátszására alkalmas.

A magyar mozipremier egyátalán nem biztos, de remélhetőleg valamelyik forgalmazó szemet vet a tavalyi esztendőben már különböző fesztiválokon bemutatott filmre.

Előzetes

critic13

A forrás

"hosszú az út, mely a sötétből a fénybe vezet"

The Fountain, amerikai film

96 perc

R: Darren Aronofsky

Sz: Hugh Jackman, Rachel Weisz

filmkatalogus - imdb

A fiatal nő agyát halálos kór támadta meg. Orvos férje minden idejét a kutatólaboratóriumban tölti, hogy megtalálja a lehetséges ellenszert. A nő azonban belenyugvással várja a jövőt, megírja élete művét. Arra kéri a férjét, hogy ő fejezze be a művet. Tom szeretné boldog véggel lezárni a történetet, ám az asszony kész tények elé állította. A kilátástalan helyzetben letargiába esik, hiszen a kedvese jelentette élete értelmét, testesítette meg számára a szerelemet. A férfi hosszú és nyomorúságos utat kénytelen bejárni, mire rájön, hogyan is érheti el célját. A történet ezer évet ível át, három különböző korban játszódik.

Nemrég fejeztem be az oldalon az utóbbi 10 év legjobb filmjeinek összeállítását, a rövid ismertető írása közben tört rám az érzés, hogy valamikor újra elő kéne venni. Újra megnéztem.

Több mint két éve láttam először, és akkor még próbáltam kapaszkodót keresni, amibe fogózkodva racionális értelmet tudok adni a látottaknak. Akinek már volt hozzá szerencséje az tudhatja, a tudatnak át kell lényegülnie, és a belső szemmel kell figyelni. Ezt megértve később rájöttem, hogy előszörre miért is nem fogott meg igazán.

Hiába is próbálnám bizonygatni azt, amit a film mondott nekem és amit szeretnék most leírni,  könnyen lehet, hogy valaki más egész máshogyan értelmezte. Az alapszálat is nehéz megtalálni, én az örök élet titkának feltárásában határoztam meg. A három idősíkban játszódó alkotásnál olyan, hogy jelen nem létezik, hiszen maga a film is az elmúlás megértéséről szól, így a jelen értelmét veszti. Próbálom síkonként külön értelmezni, még ha ezzel szakaszokra is bontom a komplett egésznek összeálló részeket.

A XVI. században járunk, ahol az inkizíció a spanyolhon nagy részét elfoglalva a királynőt uralmát készül megdönteni. Tom Creo az uralkodónő hű konkvisztidorja utolsó kérést teljesítve az élet fájának keresésére indul, ami az öröklét titkát rejti. Az a fa az élet bölcsője, onnan sarjadt minden mi élő, de miután Ádám evett a Tudás fájából, Isten elrejtette az emberi mohóság elől, a majákat megtéve őrzőknek. Tom egy gyűrűt kap a királynőtől, amely a titok keresésének alapvető szimbólumává válik, ezt viselve kell majd belépni Édenbe. A konkvisztidor megtalálja a fát, de a kísértés túl erős, és mire ráébred, hogy a megoldásban a fa csupán eszköz, és az általa képviselt eszme ad értelmet az öröklét titkának megértéséhez, addigra új élet sarjadzik belőle. 

A XXI. században az orvos Tom tovább kutatja a titkot, és ezúttal szomorú motiváció is nyomasztja, hiszen felesége halálos kórban szenved. Az asszony már rálelt az igazságra, és megbékélve az elmúlással felkészült a halálra. Könyvet írva a gondolatairól próbál segíteni a férjének a felfoghatatlan megértésére. A XVI. században játszódó történetet írja le, ám a történetet nem fejezi be, csupán a helyszínt határozza meg. A helyszín a távoli csillagok közt fekvő Xibalba nevű csillag és az őt körülvevő aranyszínűköd, ahol a film harmadik része valóban játszódik. A Xibalba a maják hite szerinte az elmúlás szimbóluma, és egyben az örök élet helyszíne. A gyűrű elvesztése már utal a közelgő tragédia bekövetkezésére, valamint az öröklét elérésének titkára, de Tom az egyre jobban körvonalazódó megoldást figyelmen kívül hagyva tovább kutat, hogy megmentse szerelme életét. Az áttörés megszületik, de abban a pillanatban Izzie szíve feladja a küzdelmet. Tom felesége halála után sem adja fel a küzdelmet, de a könyvet és a történetet már egyedül kell befejeznie.

A XXVI. században játszódik a legfurcsább rész. Tom egy óriási buborékban az élet fájának társaságában Xibalba felé repülve felidézi az elmúlt 1000 évet, és az elkövetett hibák átélésével próbálja megemészteni szerelme elvesztését. Izzie az élet fájaként van jelen, hisz Tom számára ő jelentette az életet. Xibalba elérése előtt a fa elpusztul bizonyítva Tom újbóli tévedését. A meseszép vízió közben átértékeli a titok megértésével töltött időt, értelmet adva a lassan véget érő küzdelemnek és rájön, hogy az öröklét csupán a halál bekövetkezésével lehetséges, hiszen csak ott lehet újra együtt szerelmével, így Tom a fát hátrahagyva egyedül éri el Xibalbát. Bizonyítva a helyes megoldás megtalálását még látjuk a fa újbóli kivirágzását.

A három idősík átszövi egymást, nem bontható ilyen egyértelmű szakaszokra. A színészekre is szeretnék egy kicsit kitérni. Tom Creo szerepére eredetileg Brad Pitt volt kiszemelve. Hugh Jackman azonban olyan alakítást nyújt, Rachel Weisz-szel egyetemben amelyre rosszat szólni nem lehet. A két színész teljesen egymásra hangolódva elhiteti velünk a köztük lévő - halál után is - lángoló szerelmet. A filmzenét sem lehet puszta dicsőítő szavakkal jellemezni. Teljes katarzist okozva egy eddig ismeretlen világba vezet.

A drágábbnál drágább filmek között elfelejtjük milyen igazi csodákat is lehet a látvány eszközként alkalmazásával elővarázsolni. Aronofsky meseszép vízióját egyértelműen értelmezni talán csak a rendező segítségével lehetne, de az a szép benne, hogy mindenki a maga módjára formálhatja a látottakat. A látványos de óriási mélységeket megjáró film elsősorban azoknak fog tetszeni, akik veszik a fáradtságot a mondanivaló értelmezésére, mert a felszín közelében maradva igazán kusza minden.

100%

Polczer Máté "City225"

critic12

Továbbállók

a szabadság útjain..

Away we go, amerikai, brit romantikus vígjáték, dráma

98 perc

R: Sam Mendes

Sz: John Krasinski, Maya Rudolph, Maggie Gyllenhaal

filmkatalogus - imdb - rotten

"Burt és Verona egy harmincas évei közepén járó pár. Verona szülei meghaltak, Burt szülei pedig a közelben élnek. Ez kedvező, mivel hamarosan unoka érkezik. Azonban a nagyszülőknek más terveik vannak. 3000 mérföldre költöznek, a házukat pedig kiadják. A fiatalok így útnak indulnak, hogy megtalálják a helyet, ahol szívesen nevelnék fel gyermeküket. Utazásuk során régi ismerősöket látogatnak végig, és rengeteget tanulnak szeretetről, családról és gyereknevelésről."

Az Amerikai szépség rendezője az ezelőtti filmjével - a Szabadság útjaival - érezhetően az arany szobrokat vette célba. Az erős és nyílt alkotás nem váltotta be maradéktalanul az előzetesen elvárt eredményeket. Mendez mostani filmje viszont függetlenszagú és a látszólag teljesen felszabadult rendezés nagyon jót tett a minőségnek.

A témája hasonló az előzőhöz, itt is egy fiatal párt figyelhetünk, akiknek a szerelmükön és az anya hasában növekvő babán kívül semmijük sincsen. Alapvető problémájukra megoldást keresve útnak indulnak, hogy megtalálják helyüket a világban. Tehát ebből le lehet szűrni, hogy egy road-movie-val van dolgunk, ez pedig egy speciális varázst ad a filmnek.

Útjaik során ismerősöket keresnek fel, és belekukkantanak az életükbe egyfajta ihletet kereső szándékkal. A rokonok, barátok mind-mind sajátos és abszolút jellegzetes viselkedést tanusítanak, amelyek kétségtelenül nagyon ki lettek találva. A rengeteg őrült karakter egy elvont, de szerethető képet ad a körülvevő világról, és hiába nevetséges, vagy épp felháborító az adott viselkedés, valahogy Mendez mégis közelebb jár az igazsághoz, mint a Szabadság útjainál. A saját magukat kereső szerelmesek az ismerősöket látva önmagukra vetítik le az életformát és ezáltal választás elé állítják magukat. A választás azonban rengeteg felelősséget hordoz magában, hiszen egy életre szól, és így további kérdéseket szül, amelyek megválaszolása csak az első lépés megtétele után lehetséges.

A film tehát komoly témákat boncolgat, de a Szabadság útjaival ellentétben ezt szórakoztatóan teszi. Nagyon nehéz a két dolgot úgy összehangolni, hogy a mondanivaló ne váltson komolytalanba, de az érzékeny határvonal mindvégig sértetlen marad.

Sam Mendes legújabb filmje szép csendben készült, és halk remekmű lett. A hírek szerint a következő James Bondot dirigáló direktor felszabadult rendezése, a szerethető karaktereket alakító szimpatikus színészek, és a lágy formában mélyebb dolgokat boncolgató alkotás igazán szórakoztató és szívet melengető lehet mindenki számára. Kifejezetten jó volt nézni..

80%

Polczer Máté "City225"

 

critic11

Egyszerűen bonyolult

...pedig nemannyira

It's complicated, amerikai romantikus vígjáték
120 perc
R: Nancy Meyers
Sz: Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin
filmkatalogus - imdb - rotten

"Jane egy elvált asszony felnőtt gyerekekkel, aki magányosan éli mindennapjait. Jake, az exférj boldog házasságra készül újdonsült barátnőjével, egy nálánál majd 20 évvel fiatalabb nővel. Ám a házasélet másodszorra sem úgy sül el, ahogy azt Jake várta. Kezd rájönni hibája súlyosságára, s amint látja volt nejét az építésszel flörtölni, rettenetes féltékenység ébred benne. Viszonyba csábítja exnejét aki most megtapasztalja "a másik nő" szerepét."

A Minden végzet nehéz után, Nancy Meyers újabb két idősödő nagyágyút hozott össze, de a kettő közül én inkább az előbbit választanám. 

Egy ilyen film ritkán lehet rossz, hiszen a szereplők között ott van a - számomra - világ legjobb színésznője, aki ezzel gyűjtötte be a 19.(!!!!) Golden Globe jelölését. Ahogy tavaly az Oscar-átadón is elhangzott Hugh Jackman szájából, itt már nehéz nem a szteroidokra gondolni.. Viccet félretéve, Meryl Streep komolyabb szerepei és kihívásai előtt általában beiktat valami könnyedebb hangvételű bohóckodást (lásd Mamma Mia!), ami nem elhanyagolható bevételeket eredményez a szerencsés stúdió szempontjából sem. 

A korábbi szupersztár a megpocakosodott Alec Baldwin, olyan karaktert játszik, amilyen a hírek szerint magánéletében is, így nem esik nehezére duplán csapodár férj alakítása.

A harmadik színész, Steve Martin ökörködéseivel vált híressé, de ahogy már Nancy Meyers legutóbbi filmjében Jack Black-et is megszelidítette egy film erejéig, úgy most is ehhez folyamodott.

A történet az elvált korosodó Jane magánéleti válságával kezdődik. Hisz míg a volt férje egy 20 évvel fiatalabb nővel épp az első gyereküket tervezik, addig ő egy normális párkapcsolatot nem tud felmutatni a válás óta eltelt 10 évben. Ez nem is jelentett eddig problémát, de miután a legfiatalabb gyereke is kirepül a fészekből magányosan marad a hatalmas házban. Kis felszabadulásként a ház átépítésének tervezésével próbálja a hirtelen rátört magányt feloldani, amikor megismerkedik a szintén elvált szimpatikus építésszel, Adammal.

A probléma viszont ott kezdődik, hogy a fia diplomaosztására készülő Jane a hotelben kellő mennyiség vörös és fehérbor társaságában együtt tölt egy görbe estét a volt férjjel, aki ennek hatására újra beleszeret az asszonyba. Így Jane megtapasztalja azt a szerepet, ami 10 évvel korábban tönkretette a házasságát. 

Tovább nem mesélném a sztorit, a cím nem véletlenül lett annak kitalálva ami. A film alapvetően a helyzetkomikumokra építkezik, a javára legyen mondva, hogy ezek jól ki lettek találva, bár a beszívós résznél úgy érzem egy kicsit átbillentünk a másik oldalra. Ezt azonban még elbírja a film, sőt a videochat-es jelenet helyrehozza az előzőleg említett hibát. Nálam ez volt az egyértelmű csúcspont.

Ha hibákat kéne keresnem, megemlíteném, hogy a film bántóan kiszámítható, nem tudja kikerülni a romantikus vígjátékok jól körbejárt kliséit, és Nancy Meyers sem tud elvonatkoztatni a nagy összeborulásoktól.

Pozitívumként a három remek szereplő mellett (az ismét remek Meryl, és Alec nyújt kiemelkedőt), az egyik lány vőlegényét játszó rendkívül tehetséges John Krasniski-t emelnék ki, akivel még egész biztos, hogy fogunk találkozni.

Nancy Meyers legújabb filmje remek kikapcsolódást nyújt, tökéletes a mindennapi problémák messzire űzésére, és bátran merem ajánlani minden szórakozásra vágyó számára. Igazi közönségfilm..

65%


Polczer Máté "City225"

coming soon..

Félelem és reszketés a magasban...

Frozen

Amerikai premier: 2010. február 15.

A hangulatos plakáttal hívta fel magára a figyelmemet. A rajta lévő szöveg alapján: "..azt fogja tenni a síeléssel, amit a Cápa okozott a maga idején a tengerben úszkálással". Tudniillik Spielberg klasszikusa után drasztikusan csökkent a tengerpartok forgalma. A történetről annyit, hogy három fiatal síelni indul, és épp a felvonóval utaznak a hegyre, amikor bezárják a pályát, vasárnap lévén pedig csak pénteken nyitják ki legközelebb. Tehát, ha valahogyan nem jutnak le a felvonóról, halálrafagynak.

A sztori emlékeztet a Nyílt tengeren című filmre, amelyben két amatőr búvárról feledkeztek meg és hagyták kint őket a nyílt vizen. Horrorfilmekből, és tinikomédiákból már ismert színészek mellett a Balta rendezőjét üdvözölhetjük egy kissé nagyobb kihívás előtt.

Az előzetes alapján egy klausztrofób borzongató thrillert várok, ami nem enyészik el a tucatfilmek között.

Előzetes:

Polczer Máté "City225"

critic10

AntIkrisZtus

a gonosz létezik

antichrist, dán, német, francia, svéd, olasz, lengyel horror, dráma

105 perc

R: Lars Von Trier

Sz: Willem Dafoe, Charlotte Gainsbourg

filmkatalogus - imdb - rotten

"A férj és a feleség - az éjszakai nyugalmat kihasználva - szenvedélyesen szeretkezik, ezalatt egyetlen csemetéjük odasétál az ablakhoz, és a párkányon megcsúszva a mélybe zuhan. A temetésen az asszony elájul a gyásztól, és kórházba kerül. A férfi a súlyos depresszióba esett feleségének terapeutaként azt javasolja, hogy menjenek el a hétvégi házukba, amely az Éden-erdőben található. A terápia lényege, hogy felszínre hozzák a nőben rejlő félelmeket, amelynek súlyos ára van: kiderül, hogy a nő eredendően gonosz..."

 Lars Von Trier elborult elméje köztudomású. A direktort az utóbbi években súlyos depresszió nyomasztotta, és ez azt hiszem a filmet látva is igazolható. A tegnapi napon láttam Jackson Komfortos mennyországát, és némi párhuzamként megemlíteném, hogy a gyerek elvesztése volt itt is a cselekmények beindító motorja. A két filmet azonban nem lehet összehasonlítani, hiszen míg az egyik a mennyországba invitál a másik bejárja a pokol legsötétebb bugyrait.

A prológus fekete-fehér ábrázolása a stilizáltságot közvetíti. A szeretkező pár az élvezetekbe merülve megfeledkezik a külvilágról, és eközben a  kiságyból kimászó gyerek az ablakon át a mélybe zuhan. A következő jelenetben a temetésen vagyunk, a koporsó mellett sétáló anya összeesik a fájdalom súlyától.

A férj terepeuta lévén a saját fájdalmát háttérbe szorítva ápolni kezdi feleségét. A legnagyobb feladat, hogy félelmeivel szembesítse az összetört asszonyt. A természetet nevezi meg legnagyobb félelmeként, ezért az Éden-erdőben található házukba utaznak. A természetet nem szó szerint kell értelmezni ebben az értelemben, hanem itt a saját természetére utal, amit az elején még ő maga sem sejt. 

A férj megkezdi a gyógyítást és az egyre meghatározhatatlanabbul viselkedő asszonyt vissza próbálja irányítani a normál út felé egyre kisebb sikerrel. A sorban megjelenő állatok jelzik a közelgő iszonyatos dolgok eljövetelét, de mind hiába, a gonosz nemsoká megkezdi tombolását. Először csak a lehelletét érezni,  időről időre, és ezt a vad érzelmek nélküli szeretkezéssel próbálja visszafolytani. A fa gyökerénél való együttlétkor szembesülünk a borzasztó valósággal, már az üres berögzött mozdulatokkal végzett közösülés nem nyomja el a nőben lakozó sátánt, kezek nyúlnak ki a gyökérből, hogy végleg lerántsák a mélybe. Végleg megszületik a démon.

A démont a fájdalom táplálja, és ennek hatására borzalmas dolgokat művel a segítő kezet nyújtó férfival. Mint egy utolsó megoldásként a férfi megfojtja a gonoszt, ezzel feleségét, és elégeti a mérgezett testet. A végén a dombon állva megszabadulva a démontól arctalan tömeg tart felé, és ezzel a felszabadultság érzése is előtűnik a film folyamán először, és nem véletlenül pont zárásként.

A szereplők névtelenségének az általánosítása a célja. A világvége eljövetelét elősegítő antikrisztus nem pusztul el, ott van mindenütt, és a kiutat keresi. A filmben urolkodó végtelen pesszimizmus egy értelmezését próbáltam megfejteni. Könnyen lehet, hogy rossz utat választottam és belemagyaráztam nem létező dolgokat. 

Von Trier legújabb filmje sokkoló - amiben óriási szerepe van a két kiváló színészenk  - rejtett jelentéssel teletűzdelt alkotás, ami átlagnézőnél alaposan kicsapja a biztosítékot. Több jelenet befogadása az én tűrőképességemet is alaposan próbára tette, de be kellett látnom, a filmnek célja, megdöbbentő hatása, és óriási jelentéstartalma van, amit lehet, hogy csak az utókor fog méltóképpen megbecsülni.

80%


Polczer Máté "City225"

critic9

Komfortos mennyország

szép a kilátás egy piszkos ablakon át...

The lovely Bones, brit, amerika, új-zélandi dráma-fantasy

135 perc

R: Peter Jackson

Sz: Saoirse Ronan, Mark Wahlberg, Rachel Weis, Susan Sarandon

filmkatalogus - imdb - rotten

"Egy 14 éves lányt Pennsylvania külvárosában meggyilkoltak. Méghozzá a család szomszédja. Holtteste eltűnt. Most a kislány a mennyországból tekint le a földre, figyelemmel kíséri, hogyan változik meg családja, miközben próbálják feldolgozni a tragédiát, illetve a szomszéd minden lépését is nyomon követi. Közben arra vár, hogy valaki megtalálja elveszett holttestét, és végre kiderülhessen az igazság."

Peter Jackson miután bejárta Középföldét, és a távoli Koponya-Szigetet, a mennyországot is kézzel fogható távolba akarta helyezeni. Alice Sebold regényét választotta alapanyagul.

A probléma az alapoknál kezdődik. Sajnos nem olvastam a könyvet és nem is tudok egyértelmű magyarázatot adni a következő kijelentésemre, amit a tapasztaltabbak könnyen megcáfolhatnak. Szerintem a regény nem adaptálható úgy vászonra, hogy abból kiváló film születhessen. Bár ilyen kijelentés több helyütt is elhangzott már a történelem folyamán, és ezzel párhuzamosan többször be is bizonyították az állításom ellenkezőjét - itt elsősorban a szakállas direktor életművére gondolok - vannak olyan regények, amelyek sokkal jobban közvetítik mondanivalójukat olvasás közben. Ugyanis a képzeletünk olyan helyekre vihet minket, amelyet egy film bizonyos korlátok közé helyez, ezáltal pedig könnyen varázsát veszti az egész.

Jackson tehát meglátásom szerint még a Gyűrűk Uránál is nagyobb fába vágta a fejszéjét. És sajnos ezúttal bele is bukott. Nem állítom, hogy rossz film lenne a Komfortos Mennyország, de sajnos messze nem olyan, mint amilyennek szánta a rendező. A történetbe sokszor érthetetlen kettősségek uralkodnak, ami lehet, hogy épp egy könyben működik igazán.

Kezdjük az elején. Jackson már az elején elkövette azt a hibát, ami részben megpecsételte a sorsát. Mark Wahlberget választotta az egyik központi figura - az apa - szerepébe. Ha eddig kétségeink voltak a másodállásban rocker színész képességeivel kapcsolatban, akkor ez a film választ ad mindenre. A téglával Oscarra is jelölt Wahlberg-nek nincs egy hiteles megmozdulása. Nem kell ezt túlragozni lehet, hogy igazából mégiscsak az énekesi pálya volt megírva neki. Rachel Weisz semmiben nem nyújt kiemelkedőt, de Wahlberggel ellentétben nem rombolja tovább a színvonalat. Susan Sarandon karaktere bár abszolót nem illik a filmbe, az alakításába nem tudok belekötni.

Sairse Ronan nem először okoz kellemes meglepetést, a Vágy és vezekléssel már 11 éves korában Oscarra jelölt lány tovább építi ígéretes karrierjét. A film egyértelmű nagyágyúja viszont Stanley Tucci - ezúton kívánok neki boldog szülinapot, ugyanis épp ma 50 éves - a hideg ráz minden egyes jeleneténél. Bár zavart a zöld kontaklencséje, az elfojtott beteg perverzitást sejtető tekintet elképesztően hiteles.

Korábban említést tettem már a filmben uralkodó kettősségről, ezt próbálnám most egy kicsit kifejteni. A történet egy igencsak tragikus alaphangulatot kölcsönöz az egész filmnek, de ezt sajnos sikerül feloldani a sokszor túlzottan színes képekkel. Az egyszerűbb több elve pont ilyen esetekre lett kitalálva. Aztán meg kell említenem Sarandon karakterét, akit nem tudok hová tenni. A legnagyobb bajban érkező két pofára pöfékelő nagymama szerepében meglátjuk milyenek ne legyünk  hatvan felé. Lehet, hogy az általa mutatott viselkedés hasznos a feldolgozhatatlan feldolgozására, de többször paródiajelleget ölt emiatt a jelenet. Ezt pedig nem tartom elfogadhatónak egy ilyen műfajú film kapcsán.

Az anya menekülése talán a legsúlyosabb hiba amit láttam. Az ő feladata lenne egyben tartani a családot, hiszen a tragédia nem csak őt viselte meg. Ezt nem tartom elfogadhatónak, és nem érdekel vajon benne volt-e a könyvben. A zárójelenetről pedig lerí, hogy kizárólag a néző igazságérzetének helyrebillentése miatt került bele a filmbe

Ha összességében kéne a filmről beszélnem, azért mégsem olyan rossz a végeredmény, csak a direkt díjszezonra halasztott premier, az eddig hibátlan direktor, és az ígéretes történet alapján sokkal többet vártam.

60%

Polczer Máté "City225"

critic8

Vakító fehérség

elhavazva

whiteout, amerikai, kanadai thriller
101 perc
R: Dominic Sena
Sz: Kate Beckinsale, Gabriel Macht, Tom Skeritt
filmkatalogus - imdb - rotten

"Az Antarktiszon csupán egyetlen rendőr dolgozik, és most a kontinens első gyilkossági ügyét kell megoldania. Carrie Stetko azt már megszokta, hogy ahányszor kilép az ajtón, veszélyben az élete: de mostantól nem a természet az egyetlen ellensége. A tudósok egy hullát találnak a végtelen jégmezőn, távol a kutatóállomástól. A rendőrnő segítségére érkezik az ENSZ különleges ügynöke, de közös munkájuk csupán újabb és egyre érthetetlenebb titkokat tár fel, melyek mélyén egy hatvan évvel ezelőtti bűntény lapul. Három nap múlva leszáll a féléves éjszaka. A kutatóállomások legénysége a távozásra készül. A közelgő sötétséggel együtt a gyilkos is egyre közelebb kerül Carrie-hez, aki a fogyó fénnyel versenyt futva próbálja összerakni a szilánkokat... és túlélni a vérfagyasztó kalandot."

Az előjelek igencsak borúsak voltak. A film premierje eredetileg 2008-ra lett időzítve, de általam nem ismert okok miatt, csaknem egy éves csúszással került a mozikba. Nem voltak hatalmas igényeim, csupán arról van szó, hogy a két évvel ezelőtti 30 nap sötétség című vámpírosfilm kiválóan használta ki a hó és a jég által nyújtott lehetőségeket, és ezt nem vártam másképp most sem.

Hát az eredmény finoman szólva is kiábrándító. Ha nem a fagyos déli sarkon játszódna azt kéne mondanom, hogy a csupán dvd-re készült tucathrillerek között sem ütné meg az átlagos szintet. A film a manapság óriási népszerűségnek örvendő képregényadaptációk legújabb változata, még ha alapvető változásokon is ment keresztül, míg 2-ből 3D-be váltott.

Sajnos a megfilmesítés elég siralmas. A hatodik kontinensen játszódó film leginkább a körülmények által nyújtott zord időjárásra építkezik, de fájdalom, hogy ezt sem veszi túl komolyan. Hiába fújnak orkánként a szél- és hógépek a szereplők pofájába, miután az elvileg minusz 50 celsius fok hidegből bejőve csak megrázzák magukat és enyhe arcpír sem található a szélfútta arcokon. De az elfagyott ujjak amputációjával megkapjuk, hogy ez bizony gyilkos időjárás. Puffneki, be lehet kussolni. Na de nekem sajnos ez is egyfajta erőltetett lépésként hat, miután hiányoznak apró és jó nagy darabok a kirakósból.

A tomboló jéghideg viszonyokkal, és lakatlan kontinenssel tapasztaltabb rendezőkollegák olyan klausztrofób hatás tudnának előidézni, amelyek önmagában elvinnék az amúgy is ezer sebből vérző sztorit egy átlagos szint fölé. De az előző mondatban alkalmazott feltételes mód sajnos egyáltalán nem véletlen.

Információim szerint Kate Beckinsale a sokadik jelölt volt a főszereplő Carrie Stetko szerepére, de szerintem az eredetileg kiszemelt színésznők megérezték, hogy a sekélyes történet és az ezzel járó gázsi nincs arányban a forgatási viszontagságokkal és hírnevük kockáztatásával ,ezért inkább passzolták a projektet. Viszont Kate már az elején nekivetkőzik a  - leghidegebb kontinensen - is, hogy zuhanyozzon egyet, szánalmas férficsalogató jelleggel és a későbbiekben sem nyújt többet az Underwoldben már megtapasztalt színésznői kvalitásaiból. Ez pedig egy ilyen film esetében sem elég.

A képregényben eredetileg női partnere volt Carrie-nek, de itt valamiféle isteni sugallat révén a Spirittel óriásit bukó Gabriel Macht kellett ,aki távolról sem nő, és alakításban még Kate-t is alulmúlja. A többi karakter/színész említésre sem méltó. A film végén lévő "csavar" pedig már az tizedik perc környékén kisebb gondolkodás nélkül is megfejthető.

A zord időjárásra által nyújtott hátborzongató hangulat - ami szintén lehetne sokkal hangsúlyosabb - sajnos nem tudja egyensúlyozni a szereplők nem tudását, és az ostoba történetet. A mérleg nyelve így a könnyen feledhető kategória felé billen.

40%

Polczer Máté "City225"

10/01

Egy kicsit megkésve bár, de hagyományteremtő céllal szeretném felvezetni a 2010-es esztendőt a januárban esedékes mozipremierekkel. Ezentúl megpróbálom minden hónap elején gondolataimmal párosítva informatív jelleggel bemutatni hetenkénti lebontásban a premierfilmeket, mind Amerikában, mind az itthoni mozik terén. Ezekhez hozzáfűznék egy teljesen amatőr tapasztalatok alapján működő előrejelzést, hogy az adott filmre várhatóan mennyire lesz vevő a közönség.

Az előző bekezdésben leírtakkal párhuzamosan a hónap végén összegzem a filmeket kritikai, és bevételi szempontból is.

Remélem ezzel olyan információkat közlök az olvasókkal, amelyek hasznosak lesznek, ha filmválasztásra kerül a sor.


2010. január - Amerika


Az év első premiernapja történetesen újév napjára esett. Ilyen dátumra pedig elég kockázatos premiert időzíteni, így csak két apróbb alkotás mutatkozott be január 1-én. A díjszezon kezdetére való tekintettel, az egyik a Golden Globe-on legjobb idegen nyelvű film kategóriájában versenybe szálló Fehér szalag című német alkotás kapott limitált számú bemutatót, illetve a Loss of the Teardrop Diamond című romantikus dráma mutatkozott be az év első napján.

A második hétre aztán már akad új film bőven. Január 8-án rajtol az Ethan Hawke és Willem Defoe nevével fémjelzett vámpíros horror a Daybreakers, majd a romantikus komédiák kedvelőinek jön a bájos Amy Adams és a Szökőév, valamint a kicsit árnyaltabb hangvételű Youth in Revolt, Michael Cera-val és Ray Liotta-val a főszerepben. Továbbá limitált bemutatót kap még a Crazy on the Outside című Tim Allen komédia.

Január 15-ére összesen két filmet időzítettek a stúdiók, de valószínűleg mindkettő szélesvásznú premiert kap majd. A Denzel Washington főszereplésével készül posztapokaliptikus Eli könyve elég nagy várakozást megelőzően kerül a mozikba, míg a The Spy Next Doorban Jackie Chan élheti ki gyerekneveléssel vegyített kémkedési vágyait.

Denzel Washington a magányos hős szerepében az Eli könyvében

Egy héttel később, január 22-én Paul Bettany hozza el nekünk a Legion című világmegmentő mozit, aztán Dwayne "The Rock" Johnson bóhockodik a Tooth Fairy címszerepében, majd a hét harmadik premierjében Harrison Ford és Brendan Fraser domborít Tom Vaughan drámájában az Extraordinary Measures-ben.

Január utolsó premiernapján, 29-én nagy visszatérőt üdvözölhetünk. A 2002-es Jelek óta inkább csak rendező Mel Gibson az Edge of Darkness című thrillerben tűnik fel újra. A másik bemutató a szöszi Kristen Bell nevéhez fűződik, a When In Rome című vígjátékban.

Januárban legjobban Mel Gibson visszatérésének örülhetnek Amerikában (Edge of Darkness)

Elég nehéz megmondani melyik film lesz az új év első sikerfilmje. Én elsősorban, az Eli könyvére és a Szökőévre tenném le a voksomat..

Polczer Máté "City225"

critic7

Pokoli édenkert

szódával elmegy..

A perfect getaway, amerikai horror, thriller

97 perc

R: David N. Twohy

Sz: Steve Zahn, Timothy Olyphant, Milla Jovovich

filmkatalogus - imdb - rotten 

"Cliff és Cydney mézesheteiket a gyönyörűszép Hawaii tengerpartján készülnek eltölteni, persze nem úgy, mint más pár, a strandon, inkább kalandosan, a vadregényes tájat járva. Amikor azonban egy csoportnyi másik turistától megtudják, hogy nemrég brutális gyilkosság történt a szigeteken, melynek áldozata egy újdonsült házaspár volt, már nem olyan biztosak abban, hogy ez lesz életük legszebb kirándulása. Miközben a maradás és a távozás közt vacilálnak, egy másik pár vergődik hozzájuk, s együtt folytatják kalandos utukat. Hamarosan alaposan megbánják, hogy nem mentek inkább haza..."

Mi újat is lehet mondani erről a filmről? Hát nem sok mindent. A címe talán emlékeztet valakit a Lost című filmsorozat izzadságszagú fordítására. Hát ha az izzadságszagú volt, akkor itt bizony már elég nagy bűz van. Amikor elkezdtem nézni erős deja vú érzés tört rám, mert olyan volt mintha már láttam volna. Aztán beugrott, hogy ezt nem is, de kábé ezer hasonlót. Egy fiatal pár először jól érzi magát, aztán meg darabokban végzi. De szerencsére a sztori nem így alakult, különben még ezt az eddigi pár sort is sajnálnám.

Egy kicsit azért is reménykedtem látatlanban, mert viszonylag ismert színészek alakítják a fő karaktereket. Hát az első óra kritikán alulira sikeredett. Szerintem arra gondoltak a jóhiszemű rendező és forgatókönyvíró urak, hogy az egyszeri néző majd belebambul a csodaszép tájakba, és mire a kibuggyanó nyálat letörli a szája széléről addigra belekezdenek a lényeges dolgokba.

Igen ez lehet, hogy sokaknál működik, de én történetesen tegnap voltam másodszor az Avataron, szóval engem finoman szólva sem köt le, ha a gyönyörű tájról mutatnak közeli vagy távoli képeket. Úgy kábé egy órája végeztem a filmmel és most sem tudnám már felidézni mi a fene is történhetett a film elején. Annyi megvan, h a lúzerfejű Steve Zahn gyökérkedett pár sort, aztán újra megjegyeztem magamnak, hogy Milla Jovovich mekkora antitálentum, és még talán azt, hogy ez a Timothy Olyphant tud jókat mondani. Pont. Ekkorra a lejátszó már elütötte az egy órát. Ez nem valami sok ugye?

De aztán egy kissé beindultak az események. Utólag beismerem, hogy eléggé félre lettem vezetve. Nem merem azt mondani, hogy valami sejtésem azért volt, mert lehet ezzel csak magamat áltatnám. Na jó hasra azért nem estem, elég nagy baromság a film így is, de a vége egyértelműen pozitívabbá tette a megítélésemet. Nem lövöm le a poént, hátha valakinek kedve támad nekifutni.

Összefoglalva, negatívumként az első órát úgy ahogy van elmesélhetném, nem tartana valami sokáig, és a befejezés is béna lett egy kicsit. De hogy pozitívumot is említsek előre nem egyszerű rájönni, a negatív szereplők kilétére, és jól be lettem csapva személy szerint. Ezzel lehet, hogy leírom magam azok előtt akik látták a filmet, és már a stúdióemblémák alatt rájöttek a nagy csavarra, de hozzájuk képest tényleg sehol sem vagyok.

Átlagos film gyenge és közepes megoldásokkal. Nem hiszem, hogy valaha újra előveszem...

50%

Polczer Máté "City225"

critic6

Avatar

"egy álmot álmodék.."

Avatar, amerikai sci-fi, akció

162 perc

R: James Cameron

Sz: Sam Worthington, Zoe Saldana, Sigourney Weaver

filmkatalogus - imdb - rotten

"A történet a távolabbi jövőben játszódik, amikor is az emberiség eljutott a hozzánk legközelebb lévő Alpha Centauri csillagrendszerbe, ahol a Pandorának keresztelt bolygón életet fedeznek fel. A bolygó egy eddig ismeretlen, különleges ásványi anyagban gazdag, így megindul a Pandora gyarmatosítása. Ezt a bolygó törzsi közösségekben élő őshonos népe, a na'vik nem nézik jó szemmel. Hogy az idegen atmoszférájú bolygón való mozgást és a fajok közti kommunikációt megkönnyítsék, hibrid avatarokat hoznak létre, amelyeket egy-egy ember telepatikus kapcsolaton keresztül irányít. Jake Sully, a háborús veterán, aki tolószékbe kényszerült, jelentkezik a programba. Azonban miután közelebbről is megismeri a na'vi kultúrát, rádöbben, hogy az emberek gátlástalanul kihasználják a bolygót, és a gyarmatosítók ellen fordul."

James Cameron mintegy 12 évvel ezelőtt ült a világ trónjára, amikor a gingantikus óriásgőzős Titanic tragédiába forduló történetét mesélte el. A közönség pedig csak tódult rá tömegével, nem ismerve határokat. Ezúttal kissé nehezebb feladattal bírkozott meg, az Avatarról ugyanis nem léteztek előzetes ismeretségeink. Valami mással, kivételessel kellett ezúttal előhozakodni ahhoz, hogy a rendező a saját árnyékán túllépve új területeket hódítson meg.

Mondanom sem kell mekkora kihívás és mekkora izgalmat jelentett ez az őszülő direktor számára. Az Avatar tervei már a Titanic forgatása idején motoszkáltak a fejében, ám a projekt végeztével rá kellett ébredni, hogy bizony míg a képzeletének nincsenek határai, addig a technikai fejlettség terén korlátokba kellett ütköznie. 

Normál rendező ilyenkor fogná magát, és átevezne más vizekre, leforgatna két másik szuperprodukciót, és mikor már úgy érzi eljött az idő, nekiáll az egykor megálmodott világnak. De James Cameront nem hagyta nyugodni akkori elmélete, és nemes egyszerűséggel inkább kivárta azt a kort, ahol a technika lehetővé tette képzeletének korlátok nélküli vászonra álmodását. 

A történet az Alfa Centauri csillagrendszer Polyphemus nevű gázóriásának egyik holdján, Pandorán játszódik. Az ember ekkorra már felfedezte a bolygót, és jó szokásához híven gyarmatosító és zsákmányszerző hadjáratba kezdett. A Pandórán viszont élt egy őshonos bennszülött nép, a jó három méteres magasságú kék színű na'vik. Azt hiszem ennyi elég is lesz ahhoz, hogy a helyzet fel legyen vázolva. Aki látta a Pocahontas című disney mesét, az újdonságot a történet szempontjából nem igen fog felfedezni. A hangsúly itt máson van.

Sokan kritizálták a filmet azért, mert egy ilyen hatalmas költségvetésű, és ennyi ideig készülő alkotás szólhatna valami komolyabb témáról is, amely mögöttes tartalma révén a kritikusokat is minden szempontból kielégíti. James Cameron azonban köztudottan inkább szórakoztatni szeret, ritka eset, ha a kellemes találkozik a hasznossal, ahogy arra a Titanic is példa volt.

Azonban, ha egy kicsit mélyebbre ásunk, találunk itt mögöttes tartalmat bőven. Azok az unalomig csépelt és ismert fogalmak, mint környezetszennyezés, erdőírtás, globális felmelegedés normális ütemtől való eltérése és minden egyéb Földünket a pusztulás irányába fordító emberi hatásról szóló dokumentumfilm a könyökén jön ki az összes létező embernek. Másmilyen figyelemfelkeltésre van már szükség.

Én most nem azt állítom, hogy az Avatar ilyen célből készült, mert ezzel még lehet, hogy Cameronnak is újdonságot okoznék, én csak azt mondom, hogy ilyen szempontból is lehet nézni a filmet. A mi bolygónk is tele van csodálatosabbnál csodálatosabb kincsekkel, amelyet már észre sem veszünk. A filmben az őslakosok természettel való együtt lélegzése bebizonyítja milyen is az, ha a természet birtokolja a lakosságot és nem fordítva. Ez a természetes folyamat. Ha olyan kapcsolat létezne ember és környezet között, amilyen itt is található nem pusztítanánk olyan szorgosan az őserdőket, nem mérgeznénk a vizeket, és nem csinálnák ementálit a minket védő ózonrétegből. A na'viki fájdalmat éreznek minden egyes élőlény kimúlásakor, legyen az egy pici bogár, vagy egy ragadozó emlős(?). És ez leginkább a lelkük mélyéről ered, mert megtanultak együtt élni az őket körülölelő csodaszép élővilággal.

Azt hiszem eleget szónokoltam a környezetvédelemről, most szót ejtenék a megvalósításról is. Cameron olyan aprólékosan kidolgozott minden egyes fűszálat, hogy ilyen téren semmibe nem lehet belekötni. Nem is nagyon akarok itt akadékoskodni, a film nagyon rendben van. Már az külön köszönetet érdemel, hogy az előbb hosszabb ideig taglalt dolgokon el lehet elmélkedni egy ilyen ultrablockbuster kapcsán is, ami nagyon-nagyon ritka..

Megérte az a 12 év, amit Cameron az Avatarra fordított, hisz olyan világ tárul elénk, amelyet nem egyszerű befogadni, és a csodálásához sem elég egy szájtátás. Az emberiségre mért kritika pedig a végén fogalmazódik meg a legegyértelműbben. "A legyőzött emberek visszatértek a halott bolygóra..."

90%

Polczer Máté "City225"

critic5

Invictus - Legyőzhetetlen

"...I am the master of my fate:
I am the captain of my soul. " 

                                  William Ernest Henley - Invictus

Invictus, amerikai életrajzi dráma

 134 perc

R: Clint Eastwood

Sz: Morgan Freeman, Matt Damon

filmkatalogus - imdb - rotten

"A Dél-afrikai Köztársaságban csak 1995-ben, az apartheid rendszer bukását követően kerülhetett sor a Rögbi Világkupa megrendezésére. A Dél-afrikai Gazellák csapata a döntőbe jutott, ám ehhez a frissen megválasztott elnök, a Nobel-békedíjas Nelson Mandela, valamint a dél-afrikai köztársasági rögbicsapat kapitánya, Francois Pienaar együttműködésére volt szükség. E két férfi megkísérelte a szinte lehetetlent: összefogásra sarkallta egy olyan ország fehér és fekete bőrű lakosságát, ahol a politikai villongások és a faji megkülönböztetés az 1994-es rendszerváltás ellenére még igencsak létező probléma."

1990-ben, Nelson Mandela-t elengedték életfogytiglanra szóló büntetése ellenére, amelyet az apartheid ellenállás vezetőjeként mértek rá 1964-ben, és amiért 27 évig raboskodott a hírhedt Robben-börtönszigeten. Ezen tények ismeretében hihetetlennek tűnik az, amit a hazájáért ezek után tett. Az eszme nem tört meg benne a több mind negyed évszádos raboskodás alatt, és nem adta fel a küzdelmét. 

Az apartheid rendszer a kisebbségben lévő fehérek uralmát jelentette, a társadalom 90%-ában jelen lévő más - többnyire bennszülött feketék által alkotott - nezmetiségek felett. Aztán 1994-ben az első fekete dél-afrikai elnőkké válaszották Mandelát.

A megválasztása után a korábbi elítélendő eszme nem halt ki egyszerre, sokakban tovább éltek az előítéletek. A történet itt veszi kezdetét.A sokáig a saját országukban idegenként kezelt feketék minden fronton el akarták távolítani a korábbi rendszerre utaló nyomokat, ám Mandela példát statuálva okosabb módszerhez folyamodott. Egy olyan csapat mögé állt, amely korábban az apartheid rendszer jelképe volt, és amelyet börtönévei előtt ő maga is gyűlölt. Innentől kezdve a dél-afrikai rögbi csapat a nemzet metaforájává válik, és eszközként szolgál a nép elnyomásból való feltámadásában. Erre a párhuzamra épül a film alapvető cselekményszála.

Mandela a első lépésként magához hívatja a csapat sztárját, egyben kapitányát, Francois Pienaart, és megpróbálja olyan teljesítményre ösztönözni, amely hitet adhat a hitehagyott nemzetnek. Pienaar, és a csapat vállát tehát óriási felelősség terheli. A következő, 1995-ös hazai rendezésű rögbi-világbajnokságot bizony meg kell nyerni.

Innentől kezdve a sztori és az események megegyeznek bármely más sport-filmből ismert dicsőséghadjárattal. A különbség mégis abból ered, hogy mi nem csak egy csapat küzdelmének, majd győzelmének lehetünk tanúi, hanem egy olyan nemzet öntudatra ébredésének, amely igen mélyről indult, és amely esélyt kap arra, hogy magasabbra jusson. 

Clint Eastwood javára legyen mondva, utána néztem a történéseknek, és valóban így történt minden, jól bánt a demagóg eszközökkel, és csak ott alkalmazta őket, ahol tényleg szükség volt rá..

Az aggkorára munkamániássá válló direktor az Elcserélt életek, és a Gran Torino után a színvonalat tartva remek művet rakott le ismét. A színészeit is kiválóan választotta meg. Morgan Freeman teljesen Mandelává alakul a bő két órára. Megnéztem pár video-t az egykori elnök beszédeiből és tényleg ugyanazt láttam, amit a játékidő alatt is. 

A másik főszereplőt alakító Matt Damon, pedig ismét bizonyít milyen tehetséggel is van megáldva. Nem kell erről több szó, inkább nézze meg mindenki maga.

A soundtrack-re is ki kell térnem, ugyanis Eastwood-nak mindig is kiváló érzéke volt a score megválasztásához. A szokásos lágy trombitaszóló mellett, pár remek dal is helyet kapott a remélem külön is megjelenő lemezen.

A hibázni képtelen Clint Eastwood ezúttal olyan történetet választott, amelynek megnézése jó érzéssel tölt el bárkit.

Ez a mozi lényege, nem? 

85%

Polczer Máté "City225"