critic5

Invictus - Legyőzhetetlen

"...I am the master of my fate:
I am the captain of my soul. " 

                                  William Ernest Henley - Invictus

Invictus, amerikai életrajzi dráma

 134 perc

R: Clint Eastwood

Sz: Morgan Freeman, Matt Damon

filmkatalogus - imdb - rotten

"A Dél-afrikai Köztársaságban csak 1995-ben, az apartheid rendszer bukását követően kerülhetett sor a Rögbi Világkupa megrendezésére. A Dél-afrikai Gazellák csapata a döntőbe jutott, ám ehhez a frissen megválasztott elnök, a Nobel-békedíjas Nelson Mandela, valamint a dél-afrikai köztársasági rögbicsapat kapitánya, Francois Pienaar együttműködésére volt szükség. E két férfi megkísérelte a szinte lehetetlent: összefogásra sarkallta egy olyan ország fehér és fekete bőrű lakosságát, ahol a politikai villongások és a faji megkülönböztetés az 1994-es rendszerváltás ellenére még igencsak létező probléma."

1990-ben, Nelson Mandela-t elengedték életfogytiglanra szóló büntetése ellenére, amelyet az apartheid ellenállás vezetőjeként mértek rá 1964-ben, és amiért 27 évig raboskodott a hírhedt Robben-börtönszigeten. Ezen tények ismeretében hihetetlennek tűnik az, amit a hazájáért ezek után tett. Az eszme nem tört meg benne a több mind negyed évszádos raboskodás alatt, és nem adta fel a küzdelmét. 

Az apartheid rendszer a kisebbségben lévő fehérek uralmát jelentette, a társadalom 90%-ában jelen lévő más - többnyire bennszülött feketék által alkotott - nezmetiségek felett. Aztán 1994-ben az első fekete dél-afrikai elnőkké válaszották Mandelát.

A megválasztása után a korábbi elítélendő eszme nem halt ki egyszerre, sokakban tovább éltek az előítéletek. A történet itt veszi kezdetét.A sokáig a saját országukban idegenként kezelt feketék minden fronton el akarták távolítani a korábbi rendszerre utaló nyomokat, ám Mandela példát statuálva okosabb módszerhez folyamodott. Egy olyan csapat mögé állt, amely korábban az apartheid rendszer jelképe volt, és amelyet börtönévei előtt ő maga is gyűlölt. Innentől kezdve a dél-afrikai rögbi csapat a nemzet metaforájává válik, és eszközként szolgál a nép elnyomásból való feltámadásában. Erre a párhuzamra épül a film alapvető cselekményszála.

Mandela a első lépésként magához hívatja a csapat sztárját, egyben kapitányát, Francois Pienaart, és megpróbálja olyan teljesítményre ösztönözni, amely hitet adhat a hitehagyott nemzetnek. Pienaar, és a csapat vállát tehát óriási felelősség terheli. A következő, 1995-ös hazai rendezésű rögbi-világbajnokságot bizony meg kell nyerni.

Innentől kezdve a sztori és az események megegyeznek bármely más sport-filmből ismert dicsőséghadjárattal. A különbség mégis abból ered, hogy mi nem csak egy csapat küzdelmének, majd győzelmének lehetünk tanúi, hanem egy olyan nemzet öntudatra ébredésének, amely igen mélyről indult, és amely esélyt kap arra, hogy magasabbra jusson. 

Clint Eastwood javára legyen mondva, utána néztem a történéseknek, és valóban így történt minden, jól bánt a demagóg eszközökkel, és csak ott alkalmazta őket, ahol tényleg szükség volt rá..

Az aggkorára munkamániássá válló direktor az Elcserélt életek, és a Gran Torino után a színvonalat tartva remek művet rakott le ismét. A színészeit is kiválóan választotta meg. Morgan Freeman teljesen Mandelává alakul a bő két órára. Megnéztem pár video-t az egykori elnök beszédeiből és tényleg ugyanazt láttam, amit a játékidő alatt is. 

A másik főszereplőt alakító Matt Damon, pedig ismét bizonyít milyen tehetséggel is van megáldva. Nem kell erről több szó, inkább nézze meg mindenki maga.

A soundtrack-re is ki kell térnem, ugyanis Eastwood-nak mindig is kiváló érzéke volt a score megválasztásához. A szokásos lágy trombitaszóló mellett, pár remek dal is helyet kapott a remélem külön is megjelenő lemezen.

A hibázni képtelen Clint Eastwood ezúttal olyan történetet választott, amelynek megnézése jó érzéssel tölt el bárkit.

Ez a mozi lényege, nem? 

85%

Polczer Máté "City225"