critic8

Vakító fehérség

elhavazva

whiteout, amerikai, kanadai thriller
101 perc
R: Dominic Sena
Sz: Kate Beckinsale, Gabriel Macht, Tom Skeritt
filmkatalogus - imdb - rotten

"Az Antarktiszon csupán egyetlen rendőr dolgozik, és most a kontinens első gyilkossági ügyét kell megoldania. Carrie Stetko azt már megszokta, hogy ahányszor kilép az ajtón, veszélyben az élete: de mostantól nem a természet az egyetlen ellensége. A tudósok egy hullát találnak a végtelen jégmezőn, távol a kutatóállomástól. A rendőrnő segítségére érkezik az ENSZ különleges ügynöke, de közös munkájuk csupán újabb és egyre érthetetlenebb titkokat tár fel, melyek mélyén egy hatvan évvel ezelőtti bűntény lapul. Három nap múlva leszáll a féléves éjszaka. A kutatóállomások legénysége a távozásra készül. A közelgő sötétséggel együtt a gyilkos is egyre közelebb kerül Carrie-hez, aki a fogyó fénnyel versenyt futva próbálja összerakni a szilánkokat... és túlélni a vérfagyasztó kalandot."

Az előjelek igencsak borúsak voltak. A film premierje eredetileg 2008-ra lett időzítve, de általam nem ismert okok miatt, csaknem egy éves csúszással került a mozikba. Nem voltak hatalmas igényeim, csupán arról van szó, hogy a két évvel ezelőtti 30 nap sötétség című vámpírosfilm kiválóan használta ki a hó és a jég által nyújtott lehetőségeket, és ezt nem vártam másképp most sem.

Hát az eredmény finoman szólva is kiábrándító. Ha nem a fagyos déli sarkon játszódna azt kéne mondanom, hogy a csupán dvd-re készült tucathrillerek között sem ütné meg az átlagos szintet. A film a manapság óriási népszerűségnek örvendő képregényadaptációk legújabb változata, még ha alapvető változásokon is ment keresztül, míg 2-ből 3D-be váltott.

Sajnos a megfilmesítés elég siralmas. A hatodik kontinensen játszódó film leginkább a körülmények által nyújtott zord időjárásra építkezik, de fájdalom, hogy ezt sem veszi túl komolyan. Hiába fújnak orkánként a szél- és hógépek a szereplők pofájába, miután az elvileg minusz 50 celsius fok hidegből bejőve csak megrázzák magukat és enyhe arcpír sem található a szélfútta arcokon. De az elfagyott ujjak amputációjával megkapjuk, hogy ez bizony gyilkos időjárás. Puffneki, be lehet kussolni. Na de nekem sajnos ez is egyfajta erőltetett lépésként hat, miután hiányoznak apró és jó nagy darabok a kirakósból.

A tomboló jéghideg viszonyokkal, és lakatlan kontinenssel tapasztaltabb rendezőkollegák olyan klausztrofób hatás tudnának előidézni, amelyek önmagában elvinnék az amúgy is ezer sebből vérző sztorit egy átlagos szint fölé. De az előző mondatban alkalmazott feltételes mód sajnos egyáltalán nem véletlen.

Információim szerint Kate Beckinsale a sokadik jelölt volt a főszereplő Carrie Stetko szerepére, de szerintem az eredetileg kiszemelt színésznők megérezték, hogy a sekélyes történet és az ezzel járó gázsi nincs arányban a forgatási viszontagságokkal és hírnevük kockáztatásával ,ezért inkább passzolták a projektet. Viszont Kate már az elején nekivetkőzik a  - leghidegebb kontinensen - is, hogy zuhanyozzon egyet, szánalmas férficsalogató jelleggel és a későbbiekben sem nyújt többet az Underwoldben már megtapasztalt színésznői kvalitásaiból. Ez pedig egy ilyen film esetében sem elég.

A képregényben eredetileg női partnere volt Carrie-nek, de itt valamiféle isteni sugallat révén a Spirittel óriásit bukó Gabriel Macht kellett ,aki távolról sem nő, és alakításban még Kate-t is alulmúlja. A többi karakter/színész említésre sem méltó. A film végén lévő "csavar" pedig már az tizedik perc környékén kisebb gondolkodás nélkül is megfejthető.

A zord időjárásra által nyújtott hátborzongató hangulat - ami szintén lehetne sokkal hangsúlyosabb - sajnos nem tudja egyensúlyozni a szereplők nem tudását, és az ostoba történetet. A mérleg nyelve így a könnyen feledhető kategória felé billen.

40%

Polczer Máté "City225"