critic10

AntIkrisZtus

a gonosz létezik

antichrist, dán, német, francia, svéd, olasz, lengyel horror, dráma

105 perc

R: Lars Von Trier

Sz: Willem Dafoe, Charlotte Gainsbourg

filmkatalogus - imdb - rotten

"A férj és a feleség - az éjszakai nyugalmat kihasználva - szenvedélyesen szeretkezik, ezalatt egyetlen csemetéjük odasétál az ablakhoz, és a párkányon megcsúszva a mélybe zuhan. A temetésen az asszony elájul a gyásztól, és kórházba kerül. A férfi a súlyos depresszióba esett feleségének terapeutaként azt javasolja, hogy menjenek el a hétvégi házukba, amely az Éden-erdőben található. A terápia lényege, hogy felszínre hozzák a nőben rejlő félelmeket, amelynek súlyos ára van: kiderül, hogy a nő eredendően gonosz..."

 Lars Von Trier elborult elméje köztudomású. A direktort az utóbbi években súlyos depresszió nyomasztotta, és ez azt hiszem a filmet látva is igazolható. A tegnapi napon láttam Jackson Komfortos mennyországát, és némi párhuzamként megemlíteném, hogy a gyerek elvesztése volt itt is a cselekmények beindító motorja. A két filmet azonban nem lehet összehasonlítani, hiszen míg az egyik a mennyországba invitál a másik bejárja a pokol legsötétebb bugyrait.

A prológus fekete-fehér ábrázolása a stilizáltságot közvetíti. A szeretkező pár az élvezetekbe merülve megfeledkezik a külvilágról, és eközben a  kiságyból kimászó gyerek az ablakon át a mélybe zuhan. A következő jelenetben a temetésen vagyunk, a koporsó mellett sétáló anya összeesik a fájdalom súlyától.

A férj terepeuta lévén a saját fájdalmát háttérbe szorítva ápolni kezdi feleségét. A legnagyobb feladat, hogy félelmeivel szembesítse az összetört asszonyt. A természetet nevezi meg legnagyobb félelmeként, ezért az Éden-erdőben található házukba utaznak. A természetet nem szó szerint kell értelmezni ebben az értelemben, hanem itt a saját természetére utal, amit az elején még ő maga sem sejt. 

A férj megkezdi a gyógyítást és az egyre meghatározhatatlanabbul viselkedő asszonyt vissza próbálja irányítani a normál út felé egyre kisebb sikerrel. A sorban megjelenő állatok jelzik a közelgő iszonyatos dolgok eljövetelét, de mind hiába, a gonosz nemsoká megkezdi tombolását. Először csak a lehelletét érezni,  időről időre, és ezt a vad érzelmek nélküli szeretkezéssel próbálja visszafolytani. A fa gyökerénél való együttlétkor szembesülünk a borzasztó valósággal, már az üres berögzött mozdulatokkal végzett közösülés nem nyomja el a nőben lakozó sátánt, kezek nyúlnak ki a gyökérből, hogy végleg lerántsák a mélybe. Végleg megszületik a démon.

A démont a fájdalom táplálja, és ennek hatására borzalmas dolgokat művel a segítő kezet nyújtó férfival. Mint egy utolsó megoldásként a férfi megfojtja a gonoszt, ezzel feleségét, és elégeti a mérgezett testet. A végén a dombon állva megszabadulva a démontól arctalan tömeg tart felé, és ezzel a felszabadultság érzése is előtűnik a film folyamán először, és nem véletlenül pont zárásként.

A szereplők névtelenségének az általánosítása a célja. A világvége eljövetelét elősegítő antikrisztus nem pusztul el, ott van mindenütt, és a kiutat keresi. A filmben urolkodó végtelen pesszimizmus egy értelmezését próbáltam megfejteni. Könnyen lehet, hogy rossz utat választottam és belemagyaráztam nem létező dolgokat. 

Von Trier legújabb filmje sokkoló - amiben óriási szerepe van a két kiváló színészenk  - rejtett jelentéssel teletűzdelt alkotás, ami átlagnézőnél alaposan kicsapja a biztosítékot. Több jelenet befogadása az én tűrőképességemet is alaposan próbára tette, de be kellett látnom, a filmnek célja, megdöbbentő hatása, és óriási jelentéstartalma van, amit lehet, hogy csak az utókor fog méltóképpen megbecsülni.

80%


Polczer Máté "City225"