critic13

A forrás

"hosszú az út, mely a sötétből a fénybe vezet"

The Fountain, amerikai film

96 perc

R: Darren Aronofsky

Sz: Hugh Jackman, Rachel Weisz

filmkatalogus - imdb

A fiatal nő agyát halálos kór támadta meg. Orvos férje minden idejét a kutatólaboratóriumban tölti, hogy megtalálja a lehetséges ellenszert. A nő azonban belenyugvással várja a jövőt, megírja élete művét. Arra kéri a férjét, hogy ő fejezze be a művet. Tom szeretné boldog véggel lezárni a történetet, ám az asszony kész tények elé állította. A kilátástalan helyzetben letargiába esik, hiszen a kedvese jelentette élete értelmét, testesítette meg számára a szerelemet. A férfi hosszú és nyomorúságos utat kénytelen bejárni, mire rájön, hogyan is érheti el célját. A történet ezer évet ível át, három különböző korban játszódik.

Nemrég fejeztem be az oldalon az utóbbi 10 év legjobb filmjeinek összeállítását, a rövid ismertető írása közben tört rám az érzés, hogy valamikor újra elő kéne venni. Újra megnéztem.

Több mint két éve láttam először, és akkor még próbáltam kapaszkodót keresni, amibe fogózkodva racionális értelmet tudok adni a látottaknak. Akinek már volt hozzá szerencséje az tudhatja, a tudatnak át kell lényegülnie, és a belső szemmel kell figyelni. Ezt megértve később rájöttem, hogy előszörre miért is nem fogott meg igazán.

Hiába is próbálnám bizonygatni azt, amit a film mondott nekem és amit szeretnék most leírni,  könnyen lehet, hogy valaki más egész máshogyan értelmezte. Az alapszálat is nehéz megtalálni, én az örök élet titkának feltárásában határoztam meg. A három idősíkban játszódó alkotásnál olyan, hogy jelen nem létezik, hiszen maga a film is az elmúlás megértéséről szól, így a jelen értelmét veszti. Próbálom síkonként külön értelmezni, még ha ezzel szakaszokra is bontom a komplett egésznek összeálló részeket.

A XVI. században járunk, ahol az inkizíció a spanyolhon nagy részét elfoglalva a királynőt uralmát készül megdönteni. Tom Creo az uralkodónő hű konkvisztidorja utolsó kérést teljesítve az élet fájának keresésére indul, ami az öröklét titkát rejti. Az a fa az élet bölcsője, onnan sarjadt minden mi élő, de miután Ádám evett a Tudás fájából, Isten elrejtette az emberi mohóság elől, a majákat megtéve őrzőknek. Tom egy gyűrűt kap a királynőtől, amely a titok keresésének alapvető szimbólumává válik, ezt viselve kell majd belépni Édenbe. A konkvisztidor megtalálja a fát, de a kísértés túl erős, és mire ráébred, hogy a megoldásban a fa csupán eszköz, és az általa képviselt eszme ad értelmet az öröklét titkának megértéséhez, addigra új élet sarjadzik belőle. 

A XXI. században az orvos Tom tovább kutatja a titkot, és ezúttal szomorú motiváció is nyomasztja, hiszen felesége halálos kórban szenved. Az asszony már rálelt az igazságra, és megbékélve az elmúlással felkészült a halálra. Könyvet írva a gondolatairól próbál segíteni a férjének a felfoghatatlan megértésére. A XVI. században játszódó történetet írja le, ám a történetet nem fejezi be, csupán a helyszínt határozza meg. A helyszín a távoli csillagok közt fekvő Xibalba nevű csillag és az őt körülvevő aranyszínűköd, ahol a film harmadik része valóban játszódik. A Xibalba a maják hite szerinte az elmúlás szimbóluma, és egyben az örök élet helyszíne. A gyűrű elvesztése már utal a közelgő tragédia bekövetkezésére, valamint az öröklét elérésének titkára, de Tom az egyre jobban körvonalazódó megoldást figyelmen kívül hagyva tovább kutat, hogy megmentse szerelme életét. Az áttörés megszületik, de abban a pillanatban Izzie szíve feladja a küzdelmet. Tom felesége halála után sem adja fel a küzdelmet, de a könyvet és a történetet már egyedül kell befejeznie.

A XXVI. században játszódik a legfurcsább rész. Tom egy óriási buborékban az élet fájának társaságában Xibalba felé repülve felidézi az elmúlt 1000 évet, és az elkövetett hibák átélésével próbálja megemészteni szerelme elvesztését. Izzie az élet fájaként van jelen, hisz Tom számára ő jelentette az életet. Xibalba elérése előtt a fa elpusztul bizonyítva Tom újbóli tévedését. A meseszép vízió közben átértékeli a titok megértésével töltött időt, értelmet adva a lassan véget érő küzdelemnek és rájön, hogy az öröklét csupán a halál bekövetkezésével lehetséges, hiszen csak ott lehet újra együtt szerelmével, így Tom a fát hátrahagyva egyedül éri el Xibalbát. Bizonyítva a helyes megoldás megtalálását még látjuk a fa újbóli kivirágzását.

A három idősík átszövi egymást, nem bontható ilyen egyértelmű szakaszokra. A színészekre is szeretnék egy kicsit kitérni. Tom Creo szerepére eredetileg Brad Pitt volt kiszemelve. Hugh Jackman azonban olyan alakítást nyújt, Rachel Weisz-szel egyetemben amelyre rosszat szólni nem lehet. A két színész teljesen egymásra hangolódva elhiteti velünk a köztük lévő - halál után is - lángoló szerelmet. A filmzenét sem lehet puszta dicsőítő szavakkal jellemezni. Teljes katarzist okozva egy eddig ismeretlen világba vezet.

A drágábbnál drágább filmek között elfelejtjük milyen igazi csodákat is lehet a látvány eszközként alkalmazásával elővarázsolni. Aronofsky meseszép vízióját egyértelműen értelmezni talán csak a rendező segítségével lehetne, de az a szép benne, hogy mindenki a maga módjára formálhatja a látottakat. A látványos de óriási mélységeket megjáró film elsősorban azoknak fog tetszeni, akik veszik a fáradtságot a mondanivaló értelmezésére, mert a felszín közelében maradva igazán kusza minden.

100%

Polczer Máté "City225"