critic6

Avatar

"egy álmot álmodék.."

Avatar, amerikai sci-fi, akció

162 perc

R: James Cameron

Sz: Sam Worthington, Zoe Saldana, Sigourney Weaver

filmkatalogus - imdb - rotten

"A történet a távolabbi jövőben játszódik, amikor is az emberiség eljutott a hozzánk legközelebb lévő Alpha Centauri csillagrendszerbe, ahol a Pandorának keresztelt bolygón életet fedeznek fel. A bolygó egy eddig ismeretlen, különleges ásványi anyagban gazdag, így megindul a Pandora gyarmatosítása. Ezt a bolygó törzsi közösségekben élő őshonos népe, a na'vik nem nézik jó szemmel. Hogy az idegen atmoszférájú bolygón való mozgást és a fajok közti kommunikációt megkönnyítsék, hibrid avatarokat hoznak létre, amelyeket egy-egy ember telepatikus kapcsolaton keresztül irányít. Jake Sully, a háborús veterán, aki tolószékbe kényszerült, jelentkezik a programba. Azonban miután közelebbről is megismeri a na'vi kultúrát, rádöbben, hogy az emberek gátlástalanul kihasználják a bolygót, és a gyarmatosítók ellen fordul."

James Cameron mintegy 12 évvel ezelőtt ült a világ trónjára, amikor a gingantikus óriásgőzős Titanic tragédiába forduló történetét mesélte el. A közönség pedig csak tódult rá tömegével, nem ismerve határokat. Ezúttal kissé nehezebb feladattal bírkozott meg, az Avatarról ugyanis nem léteztek előzetes ismeretségeink. Valami mással, kivételessel kellett ezúttal előhozakodni ahhoz, hogy a rendező a saját árnyékán túllépve új területeket hódítson meg.

Mondanom sem kell mekkora kihívás és mekkora izgalmat jelentett ez az őszülő direktor számára. Az Avatar tervei már a Titanic forgatása idején motoszkáltak a fejében, ám a projekt végeztével rá kellett ébredni, hogy bizony míg a képzeletének nincsenek határai, addig a technikai fejlettség terén korlátokba kellett ütköznie. 

Normál rendező ilyenkor fogná magát, és átevezne más vizekre, leforgatna két másik szuperprodukciót, és mikor már úgy érzi eljött az idő, nekiáll az egykor megálmodott világnak. De James Cameront nem hagyta nyugodni akkori elmélete, és nemes egyszerűséggel inkább kivárta azt a kort, ahol a technika lehetővé tette képzeletének korlátok nélküli vászonra álmodását. 

A történet az Alfa Centauri csillagrendszer Polyphemus nevű gázóriásának egyik holdján, Pandorán játszódik. Az ember ekkorra már felfedezte a bolygót, és jó szokásához híven gyarmatosító és zsákmányszerző hadjáratba kezdett. A Pandórán viszont élt egy őshonos bennszülött nép, a jó három méteres magasságú kék színű na'vik. Azt hiszem ennyi elég is lesz ahhoz, hogy a helyzet fel legyen vázolva. Aki látta a Pocahontas című disney mesét, az újdonságot a történet szempontjából nem igen fog felfedezni. A hangsúly itt máson van.

Sokan kritizálták a filmet azért, mert egy ilyen hatalmas költségvetésű, és ennyi ideig készülő alkotás szólhatna valami komolyabb témáról is, amely mögöttes tartalma révén a kritikusokat is minden szempontból kielégíti. James Cameron azonban köztudottan inkább szórakoztatni szeret, ritka eset, ha a kellemes találkozik a hasznossal, ahogy arra a Titanic is példa volt.

Azonban, ha egy kicsit mélyebbre ásunk, találunk itt mögöttes tartalmat bőven. Azok az unalomig csépelt és ismert fogalmak, mint környezetszennyezés, erdőírtás, globális felmelegedés normális ütemtől való eltérése és minden egyéb Földünket a pusztulás irányába fordító emberi hatásról szóló dokumentumfilm a könyökén jön ki az összes létező embernek. Másmilyen figyelemfelkeltésre van már szükség.

Én most nem azt állítom, hogy az Avatar ilyen célből készült, mert ezzel még lehet, hogy Cameronnak is újdonságot okoznék, én csak azt mondom, hogy ilyen szempontból is lehet nézni a filmet. A mi bolygónk is tele van csodálatosabbnál csodálatosabb kincsekkel, amelyet már észre sem veszünk. A filmben az őslakosok természettel való együtt lélegzése bebizonyítja milyen is az, ha a természet birtokolja a lakosságot és nem fordítva. Ez a természetes folyamat. Ha olyan kapcsolat létezne ember és környezet között, amilyen itt is található nem pusztítanánk olyan szorgosan az őserdőket, nem mérgeznénk a vizeket, és nem csinálnák ementálit a minket védő ózonrétegből. A na'viki fájdalmat éreznek minden egyes élőlény kimúlásakor, legyen az egy pici bogár, vagy egy ragadozó emlős(?). És ez leginkább a lelkük mélyéről ered, mert megtanultak együtt élni az őket körülölelő csodaszép élővilággal.

Azt hiszem eleget szónokoltam a környezetvédelemről, most szót ejtenék a megvalósításról is. Cameron olyan aprólékosan kidolgozott minden egyes fűszálat, hogy ilyen téren semmibe nem lehet belekötni. Nem is nagyon akarok itt akadékoskodni, a film nagyon rendben van. Már az külön köszönetet érdemel, hogy az előbb hosszabb ideig taglalt dolgokon el lehet elmélkedni egy ilyen ultrablockbuster kapcsán is, ami nagyon-nagyon ritka..

Megérte az a 12 év, amit Cameron az Avatarra fordított, hisz olyan világ tárul elénk, amelyet nem egyszerű befogadni, és a csodálásához sem elég egy szájtátás. Az emberiségre mért kritika pedig a végén fogalmazódik meg a legegyértelműbben. "A legyőzött emberek visszatértek a halott bolygóra..."

90%

Polczer Máté "City225"