2010. január 20., szerda

critic14

A hercegnő és a béka
újra itthon



The Princess and Frog, amerikai mesefilm
97 perc
R: Ron Clements, John Musker
Sz: (hangok) Terrence Howard, Anika Noni Rose

"A tündérmese ezúttal New Orleansben játszódik, méghozzá a jazz korszakban, ahol Maldonia hercegét nem valami gonosz boszorkány, hanem Dr. Facilier változtatja békává, Tiana hercegkisasszony pedig hiába próbálja egy csókkal visszaváltoztatni, bizarr fordulatként ő is békává változik. A mágikus átok megtöréséhez együttes erővel kell megtalálniuk a jó voodoo-t űző Odie mamát, de ehhez egy hosszú, kalandokkal és veszélyekkel teli utat kell átélniük. A két béka barátságából természetesen előbb-utóbb szerelem lesz..."



Amikor a Pixar csodáit éljük, Zemeckis a valós világot hamisítva élő szereplőket mázol rajzfilmfigurákká, az animációs piac hetenként bocsát vászonra technikai újítások ígéretét hordozó alkotásokat, és a stúdiók külön erre a célra elkülönített leányvállatokat hoznak létre, jól esik a régmúlt rajzolt klasszikusait felidézni. A hercegnő és a béka ebbe a korba repít vissza bennünket.

Nem él ember e Földön aki nem ismeri A békakirály című Grimm mesét. A története szerint az átokkal vert királyfit a csúf békatesttől csupán a szépséges királykisasszony szerelmes csókja szabadíthatja meg. Azonban itt valami változásra volt szükség, hiszen a történet túlságosan is ismert volt ahhoz, hogy milliók szánják rá magukat a mozik tömeges megrohamozására, így a forgatókönyvírók afféle Shrekes csavart vittek a sztoriba.

Az, hogy az Egyesült Államok legfőbb embere afroamerkikai származású sokaknak nyitotta fel a szemét, többek között A hercegnő és a béka forgatókönyvíróinak is, hisz Tiana személyében az első fekete rajzfilmfőhőst üdvözölhetjük. Tehetjük ezt annak ellenére, hogy a megcsókolt béka hatására - Grimm meséjével ellentétbe - Tiana is békává változik, így a fekete bőrszín a film nagy részében zöld. Mielőtt bárki is megvádolna a negatív megkülönböztetéssel, én elsősorban informatív jelleggel érdekességeket szerettem volna megosztani az olvasókkal.


A jóképű, önmagát rajongásig imádó herceg meglehetősen szerény vagyont tudhat magáénak, ezért a városba érkezik, hogy feleségül vegye a tündérmeséken nevelkedő, hiperaktív, de kőgazdag királykisasszonyt, Charlotte-t, Tiana legjobb barátnőjét. Főhősnőnk leghőbb vágyálmai azonban nem egy kikent herceget üldöznek, hanem ehelyett elhunyt apja legfőbb kívánságát szeretné valóra váltani, ami egy saját étterem megnyitásában testesül meg. A történet még tündérmesének is szirupos lenne, ha nem tűnne fel a színen a mohó bűvész Facilier, akinek szintén a gazdag királykisasszony vagyonára fáj a foga. A történetet nem folytatom, de azt még elárulom, hogy további forradalmi meglepetésekre nem kell számítani.

Animációs filmektől megszokhattuk, a nagy játékfilmeket idéző utalásokat, rejtett jelentéseket, itt azonban múlt felidézése a cél. A Disney rajzfilmeknél megszokott színvonalas szinkronra most sem lehet panasz, a dalbetétek és a párbeszédek is úgy lettek átformálva, hogy azok a lehető legszórakoztatóbbak legyenek. A New Orleans-i helyszín pedig talán a Katrina hurrikán okozta pusztítás után újjáéledő város dicsőítését is jelképezi.( ez leginkább az utolsó képeken érhető tetten).

A csoda az elmúlt idők nagy klasszikusait idéző rajzolt technikában rejlik, mert haladjunk a korban bármilyen gyorsan is, szívmelengető újra visszatérni a gyerekkorba, ahol rajongásig szeretett főhőseink ugyancsak rajzolva keltek életre. A musicalbetétekkel tarkított, szerethető karakterek társaságában (a történet talán legszebb szála a szentjánosbogár és "Evangeline" gyönyörű plátói szerelme) eltöltött másfél óra ugyanolyan felhőtlen, mint régen, és ott a helye, ahol Hófehérkének, Simbának és a többi kedvencnek.

80%

Polczer Máté "City225"

1 megjegyzés:

  1. Egy kis helyreigazításként leírnám, hogy Charlotte nem királylány,
    hanem egy iparmágnás lánya,
    aki csak egy fesztivál erejéig lesz tiszteletbeli király,
    emiatt Charlotte a fesztivál idejére hercegnőnek tekinthető.

    Tiana meg is kérdezi Odie mamától, hogy ez elég-e (mármint ,hogy Charlotte nem ténylegesen hercegnő),
    és ő azt válaszolja, hogy igen.

    VálaszTörlés