Komfortos mennyország
szép a kilátás egy piszkos ablakon át...
The lovely Bones, brit, amerika, új-zélandi dráma-fantasy
135 perc
R: Peter Jackson
Sz: Saoirse Ronan, Mark Wahlberg, Rachel Weis, Susan Sarandon
"Egy 14 éves lányt Pennsylvania külvárosában meggyilkoltak. Méghozzá a család szomszédja. Holtteste eltűnt. Most a kislány a mennyországból tekint le a földre, figyelemmel kíséri, hogyan változik meg családja, miközben próbálják feldolgozni a tragédiát, illetve a szomszéd minden lépését is nyomon követi. Közben arra vár, hogy valaki megtalálja elveszett holttestét, és végre kiderülhessen az igazság."
Peter Jackson miután bejárta Középföldét, és a távoli Koponya-Szigetet, a mennyországot is kézzel fogható távolba akarta helyezeni. Alice Sebold regényét választotta alapanyagul.
A probléma az alapoknál kezdődik. Sajnos nem olvastam a könyvet és nem is tudok egyértelmű magyarázatot adni a következő kijelentésemre, amit a tapasztaltabbak könnyen megcáfolhatnak. Szerintem a regény nem adaptálható úgy vászonra, hogy abból kiváló film születhessen. Bár ilyen kijelentés több helyütt is elhangzott már a történelem folyamán, és ezzel párhuzamosan többször be is bizonyították az állításom ellenkezőjét - itt elsősorban a szakállas direktor életművére gondolok - vannak olyan regények, amelyek sokkal jobban közvetítik mondanivalójukat olvasás közben. Ugyanis a képzeletünk olyan helyekre vihet minket, amelyet egy film bizonyos korlátok közé helyez, ezáltal pedig könnyen varázsát veszti az egész.
Jackson tehát meglátásom szerint még a Gyűrűk Uránál is nagyobb fába vágta a fejszéjét. És sajnos ezúttal bele is bukott. Nem állítom, hogy rossz film lenne a Komfortos Mennyország, de sajnos messze nem olyan, mint amilyennek szánta a rendező. A történetbe sokszor érthetetlen kettősségek uralkodnak, ami lehet, hogy épp egy könyben működik igazán.
Kezdjük az elején. Jackson már az elején elkövette azt a hibát, ami részben megpecsételte a sorsát. Mark Wahlberget választotta az egyik központi figura - az apa - szerepébe. Ha eddig kétségeink voltak a másodállásban rocker színész képességeivel kapcsolatban, akkor ez a film választ ad mindenre. A téglával Oscarra is jelölt Wahlberg-nek nincs egy hiteles megmozdulása. Nem kell ezt túlragozni lehet, hogy igazából mégiscsak az énekesi pálya volt megírva neki. Rachel Weisz semmiben nem nyújt kiemelkedőt, de Wahlberggel ellentétben nem rombolja tovább a színvonalat. Susan Sarandon karaktere bár abszolót nem illik a filmbe, az alakításába nem tudok belekötni.
Sairse Ronan nem először okoz kellemes meglepetést, a Vágy és vezekléssel már 11 éves korában Oscarra jelölt lány tovább építi ígéretes karrierjét. A film egyértelmű nagyágyúja viszont Stanley Tucci - ezúton kívánok neki boldog szülinapot, ugyanis épp ma 50 éves - a hideg ráz minden egyes jeleneténél. Bár zavart a zöld kontaklencséje, az elfojtott beteg perverzitást sejtető tekintet elképesztően hiteles.
Korábban említést tettem már a filmben uralkodó kettősségről, ezt próbálnám most egy kicsit kifejteni. A történet egy igencsak tragikus alaphangulatot kölcsönöz az egész filmnek, de ezt sajnos sikerül feloldani a sokszor túlzottan színes képekkel. Az egyszerűbb több elve pont ilyen esetekre lett kitalálva. Aztán meg kell említenem Sarandon karakterét, akit nem tudok hová tenni. A legnagyobb bajban érkező két pofára pöfékelő nagymama szerepében meglátjuk milyenek ne legyünk hatvan felé. Lehet, hogy az általa mutatott viselkedés hasznos a feldolgozhatatlan feldolgozására, de többször paródiajelleget ölt emiatt a jelenet. Ezt pedig nem tartom elfogadhatónak egy ilyen műfajú film kapcsán.
Az anya menekülése talán a legsúlyosabb hiba amit láttam. Az ő feladata lenne egyben tartani a családot, hiszen a tragédia nem csak őt viselte meg. Ezt nem tartom elfogadhatónak, és nem érdekel vajon benne volt-e a könyvben. A zárójelenetről pedig lerí, hogy kizárólag a néző igazságérzetének helyrebillentése miatt került bele a filmbe
Ha összességében kéne a filmről beszélnem, azért mégsem olyan rossz a végeredmény, csak a direkt díjszezonra halasztott premier, az eddig hibátlan direktor, és az ígéretes történet alapján sokkal többet vártam.
60%
Polczer Máté "City225"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése