Az Avatar-recept
A megalomániás direktor, Cameron legújabb filmjéről már írtam egy hosszabb hangvételű cikket, így most racionálisan, puszta rajongó szemmel próbálom megfejteni az Avatar kritikai és bevételi sikereit.
Az utóbbi két dolog sajnos nagyon ritkán ütközik, így komolyan meg kell becsülni ezeket az alkotásokat (legutóbb a Sötét Lovag esetén volt ilyenre példa). Fel lehet háborodni azon, hogy Cameron filmje kapta a legjobb dráma elnevezési Golden Globe szobrocskát, olyan remekművek ellenében, mint a Becstelen Brigantyk, vagy az Egek Ura. Azonban szerintem egy kicsit gondoljunk bele abba, mit is láttak a kritikusok az Avatarban, és mellőzzünk mindenféle, a közönség megnyerésével kapcsolatos összeesküvés-elméletet. Az Avatar a mozi nagybetűs ünnepe. Hiába az elcsépelt sztori, Cameron csupán elővette és felnagyította azokat a dolgokat, amelyek miatt bő száz évvel ezelőtt (pontos dátum nem ismert) a mozgókép megszületett. Ugyanúgy, mint akkor az első mozizók, mi is a fotelbe süppedve bámultuk a vászon által közvetített csodát, csak azzal a különbséggel, hogy az igényeink már sokkal, sokkal magasabbak. Ezt megugrani csak egy olyan bátor és megszállott rendező próbálta, amilyen Cameron. De bátraké a szerencse, a rendező újra elérte, hogy picikére összezsugorodva, tapsra álló kézzel örvendezzünk újra ennek a csodás találmánynak. Mert kárt tagadni, aki beült az Avatarra, az biztosan jól szórakozott, és nem mondhatja bárki is, hogy látott már hasonlót, mert az ilyesféle cinizmus csupán a rosszakarat és az alapvető negatív hozzáállás kivetülése. Ez a titka a közönség szünet nélküli áramlásának még a premier után egy hónappal is. Cameron varázsát a vásznon kell megcsodálni, amíg még lehet, és abszolút érthető, hogy ezt a csodát nem elég egyszer átélni.
Félre ne értsen senki, kritikailag énis többre tartom a Brigantykat, de a választás ellen felesleges lázadozni, inkább köszönet illeti a rendezőt, hogy újra eszünkbe jutatta mi is a mozi valójában. És amúgy is, a kifejtett érvek ismeretében lehet, hogy magam sem döntöttem volna másként...
Polczer Máté "City225"
Szerintem egyáltalán nem elcsépelt a sztori, miben lenne ez más mint a farkasokkal táncoló, watchman, boldogság nyomában, és még sorolhatnám a jobnál jobb filmeket amelyeknek semmivel sem jobb a sztorija, még is egytől eggyik magávalragadó alkotások.Brigantyk nekem is tetszett, de egész más kategória, nem igen lehet összehasonlítani a két dolgot, ez már csak azon múlik melyik műfajt kedveled.
VálaszTörlésA story elcsépelt, ez tény, kár ezen vitatkozni. Elég a már említett Farkasokkal táncolóra, Pocahontas-ra, vagy az Utolsó számurájra gondolni. Ennyiszer ezt a sztorit nem lehet "bűntetlenül" előadni, csak ha valami körítést is kap a dolog. Ebben az esetben pedig ugye ezen van a hangsúly. De nem kell persze, hogy ugyanaz legyen a véleményünk. Amugy köszi a hozzászólást..
VálaszTörlésUi. A Watchmen-t pedig kár idevenni, mert a szerteágazó története, és a külön filmet érdemlő összetett karakterei egyértelműen egy külön szintre emelik a filmet..