critic16

Páros mellékhatás

never again

Couples Retreat, amerikai romantikus vígjáték

113 perc

R: Peter Billingsley

Sz: Vince Vaughn, Malin Akerman, Kristen Bell

filmkatalogus - imdb - rotten

"Négy középnyugati férj és feleség egy trópusi szigeti üdülőparadicsomba utazik az egyik pár ötlete nyomán, akik a házasságukat szeretnék rendbe hozni ezen a vakáción. A másik három kettős kapva kap a remek alkalmon, és alig várják, hogy kedvükre fürdőzzenek, jetskizzenek, és elmerüljenek az édeni örömökben. Csakhogy hamarosan rá kell döbbenniük, hogy az üdülő terápiás foglalkozásai nem fakultatívak. Kiderül, hogy az eleinte kedvezőnek tűnő nyaralásnak ára van: szembe kell nézniük a problémáikkal..."

A vígjátékok alapvetően kedélyjavító céllal születnek, így sok esetben a logika és az aprólékosság fel van áldozva a szórakoztatás oltárán. Ennek azonban nem szükséges feltétlenül bekövetkeznie, hiszen lehet úgy is komédiát csinálni, hogy a kecske is jóllakjon. Erre a legékesebb példa Richard Curtis Igazából szerelme, ahol a teherautónyi sztár felbukkanása mellett, igazi emberi problémákkal szembesültünk, és a karaktereknek súlya volt.

Hát erről a filmről ezek közül semmit nem tudok elmondani. A történet abszolút kidolgozatlan és totál sekélyes, a forgatókönyvírót és a rendezőt szájba kellett volna 'szni a 'hogyan készítsünk vígjátékot' nagykönyvvel, mert a szórakozást ők egész máshogy képzelik. Azzal, hogy előkapart egy rakat másodrangú, de ismert arcot, és elzavarta őket egy lélegzetelállítóan szép környezetbe, hogy ott rádöbbenjenek a kapcsolati problémákra valami vicces dolgot akartak előadni. Azt gondolták talán, hogy belebambulva a mesés tájba elfeletkezünk a botrányos megvalósításról. Nem akarom felidézni az összes hibát, csak a végét emelném ki, mert akkor telt be igazán a bili. A happy megoldásoktól falra mászók mindenképp forduljanak el a végén. A nagy összeborulások csak azért kerültek bele, hogy az egyszeri néző boldogan álljon fel a székből. De talán arra is fordíthattak volna figyelmet, hogy két puszi meg egy nagyölelés nem oldja meg a problémákat, csak a felszínen simítja el a vizet, de attól még a mélyben továbbra is örvény kavarog. Hát igen, ehhez már lehet, hogy szükség lett volna valami filmes sulira. A felháborító humortalan jelenetekkel tömött film csak néha-néha csalhat mosolyt az arcunkra, azt is a teljesen átlátszóan direkt erre a célra betett édibédi kisgyereknek "köszönhetjük". Színészi játékot egyedül a fapadló nyújt, ha rálépnek korrektül nyikorog. Vince Vaughn tovább égeti magát ezzel az újabb idióta szerepvállalással, Jon Favreau-nak inkább csak rendeznie kéne, Kristen Bell és Kristin Davis pedig talán fel is hagyhatna ezzel a szakmával, nemhiszem, hogy különösebb visszhangja lenne a dolognak. Jean Reno-tól sajnos  megszoktuk, hogy néha-néha a porba alázza saját magát egy-egy szereppel.

A szórakoztatónak szánt teljesen humortalan film sajnos elég nagy siker lett odaát, de nagyon remélem, hogy nem csak én tartom borzasztó gyengének és abszolút felszínesnek az egészet. Több szót nem érdemel.

30%

Polczer Máté "City225"