critic18

Egek Ura

légúti rendellenességek

Up in the Air, amerikai vígjáték, dráma
109 perc
R: Jason Reitman
Sz: George Clooney, Vera Farmiga, Anna Kendrick
filmkatalogus - imdb - rotten 

"Ryan Bingham a nagyvállalati leépítések szakembere, azaz embereket rúg ki. Élete nagy részét szállodákban és repülőkön tölti, és bőszen gyűjti a törzsutas mérföldeket. Hamarosan eléri a tízmillió mérföldet, ám megismerkedik egy szintén törzsutas nővel, és kiszámíthatóan biztonságos élete egy csapásra a feje tetejére áll."

 Az öreg Reitman, Ivan fia, úgy néz ki már kezdi túllépni apja árnyékát, hisz zsinórban harmadik filmjével győzi meg a nézőket és a kritikusokat. Történeteit mindig a hétköznapi életből meríti, és egy kis szarkazmussal vegyítve igencsak ízletes körítéssel tálalja a nagyközönség elé.

A körítés alatt a kivételes szereplőket értem elsősorban. George Clooney talán az életből is meríthette szerepét, hiszen az általunk újságokból, internetről ismert magánéletében ugyanolyan bezárkózott, megrögzött agglegény, ahogy ezen szerepe szerint is. Tehát meggyőződésem, hogy nem esett nehezére ilyen nagyszerűen eljátszani a főszerepet. Vera Farmigában mindig is éreztem, hogy kiaknázatlan lehetőségek rejlenek benne, és most egy kicsit mintha törlesztett volna belőlük. Megváltásként nyugtáztam, hogy az Alkonyat franchise színészei közül valaki tényleg meg lett áldva egy kis tálentummal, bár sajnos itt nem az álompárosra gondolok, hanem a háttérben meghúzódó Anna Kendrick-re, aki bár itt nem alakított jobban, mint a két másik szereplő,  de nekem ő volt a kedvencem.

Nincs könnyű szakmája George Clooney karakterének. Az elbocsájtásokhoz gyáva főnökök helyett a piszkos munkát elvégezve neki kell kirúgnia a feleslegessé vált alkalmazottakat. Természetesen a sok év rutinját bevetve hatásosan tudja kezelni az érzelmek széles skáláján végbemenő reakciókat. Egy ilyen munkához egy kicsit meg kell halni belül, de legalábbis az együttérzést, és a szánalmat jó mélyre kell bezárni. A foglalkozással természetesen együtt jár a minden normális emberi kapcsolatot ellehetetlenítő állandó utazgatás. A helyhezkötött átlagélet elől való menekülés életformává válik, így mikor az új fiatal kolléga előáll a forradalmi ötlettel miszerint ezentúl az irodából is elvégezhető lesz a munka, Ryan élete potenciális megváltozásától megrémülve tantúrára hívja az ambíciózus hölgyikét.

 

Az utazás közben a fiatal kolléga megismeri a nagypályás Ryan munkamódszerét, és rájön, hogy milyen lemondásokkal jár is igazán ez a hivatás. Látja, hogy az élete teljesen sekélyes, a családjával való viszonya totál felszínes. Néha-néha találkozgat egy szintén állandóan utazgató nővel, akiben saját magát látja, csak némi biológia különbséggel. De a fiatal kolléganőt látva, és egy kellemetlen felvilágosítást követően maga is észreveszi az életében tátongó óriási űrt és mintegy utolsó lehetőségként egy esküvőre elhívja az eddig mindössze kósza numerákra használt Alexet, aki örömmel fogadja el a meghívást. Az esküvő okozta meglepően kellemes élmények hatására, Ryan úgy dönt fogást keresve az életén próbálja komolyra fordítani a viszont Alex-szel. De a nő ajtajában állva olyan dologgal szembesül, amely rádöbbenti, hogy túl messze merészkedett a kitaposott ösvénytől, és igazi otthonától, a felhők közül.

Reitman eddigi legjobb filmjét a szakma a legjobb forgatókönyvért járó díjjal jutalmazta a Golden Globe-n és nemsoká megkezdi az Akadémia ostromlását is. 

90%

Polczer Máté "City225"