Pandorum
"Don't fear the end of the world...
...fear what happens next.."
Pandorum, német, amerikai sci-fi, horror
108 perc
R: Christian Alvart
Sz: Ben Foster, Dennis Quaid, Cam Gigandet
"Egy látszólag elhagyatott űrhajó legénységének két tagja magához tér a hibernálásból, ám fogalmuk sincsen sem arról, hol vannak és mi a feladatuk, sem arról, mennyi idő telt el. A koromsötétben pokolian gyorsan rádöbbennek arra, hogy nincsenek egyedül, ráadásul az űrhajó belsejéből szűrődő csikorgó morajlás sem ígér semmi jót. Ezért Payton hadnagy a vezérlőteremben rádión keresztül irányítja Bower tizedest, aki kimerészkedik, és hamar szembesül azzal, milyen kockázatos vállalkozásba is kezdett. Akciója közben túlélőkkel is találkozik, majd fényt derít a hajó hétpecsétes és szörnyűséges titkára. A helyzet egyre nyomasztóbb, az idegek pattanásig feszülnek - végül a túlélési ösztön is a maximumra kapcsol..."
A hibárnálásból való ébredés nem túl kellemes
A nagyon ötletes mondatot, ami a cím alatt található, a film egyik plakátjáról idéztem. Engem már elsőre megfogott, ahogy olvastam. Jelentése nagyjából: Ne a világ végétől félj, hanem attól ami utána következik..
Az igazi sci-fi-k a végtelen űrt választják helyszínnek, ahol egy sötét űrcirkáló rója a semmiséget, és az ezáltal kiváltott klausztrofób érzésre bizony lehet építkezni. A Pandorum szó jelentése is az előbb fejtegetett folytogató érzéshez kapcsolódik, szabadon értelmezve egy űrbetegség, amit a bezártság okoz, és paranoiás állapotot idéz elő.
A pontos dátum nem ismert, annyit tudunk, hogy a Föld túlnépesedett és rejtélyes körülmények között megszűnt létezni. Az egyedüli túlélők egy óriási űrbárkán tartanak a Tanis nevezetű bolygó felé, amelyet az előzetes kutatások életre alkalmas területnek nyilvánítottak. Csakhogy valami hiba csúszott a számításba, ugyanis a mélyhibernálásból ébredő Bower egyedül találja magát. Hamarosan Payton tizedes is magához tér, és így már ketten próbálnak fényt deríteni a hajó rejtélyes körülményeire. Nem sok kell hozzá, hogy kiderüljön nincsenek egyedül, ugyanis gollam-szerű lények csoportba szerveződve módszeresen próbálnak kiírtani mindent ami mozog. A kis rágcsálók nagyon hasonlítanak A barlang angol változatának bestiáihoz, és kegyetlenségükben sem tudnám máshoz hasonlítani őket. A hajsza és a verseny az idővel a film végén lévő kiváló csavarral ér véget.
Természetesen még az űrben is vannak dögös csajok, még ha épp vérbe is vannak forgatva..
Az űrhajó megépítésében kiváló munkát végeztek a helyszínért felelős stábtagok. A hatalmas repülő úrbázis hátborzongató nagyságai ellenére is a bezártság érzetet kelti még a képernyőn keresztül is. A hiba mindössze annyi, hogy ez nagyjából teljesen kihasználatlan marad, a hatalmas lehetőséget feláldozva inkább az ocsmány lényekre terelődik a hangsúly akik, mint kiderült elkorcsosult emberi maradványok, és a legősibb ösztönük, az életben maradás irányítja minden lépésüket. Ha egy kicsivel kevesebb figyelem irányulna rájuk, valamint a hajó legénysége közötti belső civódásokra és több a helyszín által tálcán kínált hangulat kiaknázására, sokkal jobb és emlékezetesebb darab születhetett volna a Pandorumból. Aki nem tudja miről beszélek, nézze meg Paul Anderson Halálhajó című klasszikusát, amelyet nem is a történet vitt kultstátuszba, hanem a hátborzongató klausztrofób érzés, és az ismeretlentől való félelem. Sam Neill is meggyőzőbb volt ott, mint Dennis Quaid Payton tizedes szerepében.
Az ötletes marketing és a sok lehetőséget rejtő történet egy tisztességes megvalósításra volt csak elegendő, de egy tapasztaltabb rendező talán emlékezetesebb munkát végzett volna. Aki szereti a sci-fi-ket azok adhatnak egy esélyt Alvart filmjének, de én inkább a régi klasszikusokat javaslom újranézésre..
65%
Polczer Máté "City225"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése