critic4

Ott bent

a hóhér ajánlásával..

Á l'intérieur, francia horror
83 perc
R: Alexandre Bustillo, Julien Maury
Sz: Béatrice Dalle, Alysson Paradis
filmkatalogus - imdb - rotten

"Sarah terhes. Férjével utazik, amikor a szakadó esőben frontálisan ütköznek egy szembejövő másik kocsival. Sarah és a gyermek túléli, férje azonban meghal. Az özvegy ezután szinte teljesen magába zárkózik, egyedül él és várja a gyermeke születését. A karácsony estét még otthonában tölti egyedül, s próbál felkészülni lélekben a másnapra betervezett szülésre, ám megjelenik egy titokzatos Nő, aki zaklatni kezdi, s hamarosan az is nyilvánvalóvá válik, hogy mit akar: Sarah babáját. Véres küzdelem veszi kezdetét az életben maradásért és a gyermekért..."

Vannak olyan horrorfilmek, amelyeket természetüknél fogva lehetetlen komolyan venni. Akkor van csak baj, ha a filmet nem ilyen célra szánták. A Péntek 13, Rémálom az Elm-utcában, Hellraiser, és szintén egy kaptafára készülő "remekművek" az első mondatomat támasztják alá. Na jó, A balta című direkt vérciki - paródia - jellegű mészárlást még meg kell említenem, mert létrejöttét egyértelműen a felsorolt filmek ihlették. 

De a másik szempontból születnek igenis tényleges félelmet és borzongást kiváltó horrorok. Alantas ösztönök kielégítésére készülnek az ilyen filmeket, mert ezeket nem jó nézni. Valahogy a hírekben is a balesetek, katasztrófák előbb keltik fel a figyelmünket, mint, ha például azt halljuk, hogy egy mosómedve megszökött az állatkertből. Na jelen filmünk tárgya is valami hasonló célzattal született.

A történetet nem kezdem taglalni pár sorral és egy képpel feljebb megtalálható. Inkább a megvalósításról ejtek pár szót. Remek nyitány, az anyja hasában lévő kisbaba szempontjából élünk át egy autóbalesetet. Majd a vértől fuldokló kismamáról áttérünk a főcímre, amely ismét csak pozitív csalódást keltve igencsak hangulatos.

Négy hónappal később a szülés előtti éjszakán játszódik a történet, a lelkileg megtört Sarah férjét gyászolva próbálja valahogy eltölteni azt a pár órát, amíg még nyugta lehet a gyereksírástól. Azaz nyugta lenne, ugyanis már hallatszik is a kopogás az ajtó felől. Egy idegen kér bebocsátást, valamiféle segítségkérési indokkal. Gyanús a dolog, nemcsak a kismamának. Pláne miután meglátjuk a kukucskálóban a sötétség álarcába burkolózó arcot. A javára legyen mondva, nem sokáig rejtegeti brutális szándékát.Innentől kezdve az ismeretlentől való félelemnek lőttek. Megvan a gonosz hátra lehet dőlni, pláne ha azt is elárulom, hogy nőről van szó - bocs az antifeminizmusért. 

Na ne menjünk mégse ennyire előre. A cigi parázsában felvillanó arc zseniális húzás, ettől aztán tényleg a falra lehet mászni. Aztán, talán a leghátborzongatóbb jelenet - még nincs vér, de nyugi lesz bőven - amikor a gonosz boszi váratlanul(?) felbukkan a sötét nappali hátterében. Lehet, hogy a Halloweenben már láttam hasonlót, de a hatását ez nem befolyásolta. Aztán megkezdők a hóhérkodás.. 

Az elképesztő mennyiségű művérrel ki lehetne meszelni a lakás komplett belterét, kis segítségként a munkát már a filmben elkezdik. Természetesen jönnek szorgalmasan a mellékszereplők is, hogy legyen min "élvezkedni" a film csúcspontjáig. Ők pedig feladatukat beteljesítve szépen sorban futnak bele az ollókba, lövetik szét a fejüket, és amolyan Descent módra még a pozitív hős is - vélelten a mama nyakát átszúrva - besegít a mészárlásba, a jó munkamegosztás nevében. 

Horrorfilm lévén sajnos logikátlanságok is találhatók temérdek szám. A gondolatjeles felsorolás egyszerűbb lenne, de mivel formailag nem előnyös, így inkább idehányom szép sorjában. A már említett Descentes jelenet akkor szólna igazán nagyot, ha nem láttuk volna már egyszer. A rendőröknek - a fenébe is - persze, hogy nem elsőre jut eszükbe, hogy bezony egy kismamának kéne ajtót nyitni a kopogtatásra, a megbilincselést sem így kell végrehajtani egy tanult rendőrkollégának. A szó szerint vérszemű kopó feltámadása pedig úgy baromság, ahogy van. 


Hibái ellenére a gore rendben van, sokkolás pipa. Az csúcsjelenetet direkt nem is említettem, azt még nekem is elég volt egyszer látni. Mai horrorokhoz méltóan itt semmi se szent, szép sorban mocskolódik be a születés szépsége, a karácsony meghittsége, hogy átadja a helyét a tomboló bestiális brutalitásnak. A hatását el is éri sajnos, de ezzel együtt haladunk tovább az érzéketlenséggel jelzett sebességkorlátozást nélkülöző vérrel felfestett úton...

70%

Polczer Máté "City225"