critic24

Triangle

időbűnök no. 2

Triangle, angol-ausztrál horror-thriller

99 perc

R: Christpher Smith

Sz: Melissa George, Michael Dorman, Liam Hemsworth

imdb - rotten 

"Jess (Melissa George) a barátai hajókirándulásra indul, azonban nem is sejti, hogy a felhőtlen utazás hamar véget ér, és nemsokára elképzelhetetlen borzalmakat kell túlélnie a tengeren. Mert amikor viharba keverednek nincs más lehetőségük, minthogy felszálljanak egy közelben álló óceánjáró hajóra, melyről Jessnek meggyőződése, hogy már járt rajta. A rejtélyes hajó látszólag teljesen elhagyatott, a fedélzeten lévő órák mind megálltak. De hamar rá kell jönniük, hogy nincsenek egyedül, és valaki vagy valami egyesével vadássza le őket."

Ahogy a filmben oly sokszor,úgy itt is: a látszat csal

Talán furcsa, hogy egy plakát helyett ezúttal négyet is kiválasztottam, de elképesztően ötletes mind és képtelen voltam egy mellett dönteni. Akinek van ideje, böngéssze csak végig egyesével őket, sok mindent elárulnak a lényegről a poszterek. A tartalomban leírtakat nem kell készpénznek venni, mert a történet jóval bonyolultabb egy sorozatgyilkosos horrorfilmnél, úgyhogy akinek már elege van az értelem nélküli mészárlásokból, az nyugodtan időt szakíthat erre a bő másfél órára.

A pocsék Borzongás és a szórakoztató - Magyarországon játszódó - Csapatleépítés után Christopher Smith elég kemény fába vágta a fejszéjét. A hírek szerint 2 évet szánt a film forgatókönyvére, ami így utólag elég érthető. A történet viszonylag egyszerűen indul, a fogyatékos fiút nevelő Jess vitorlázni indul barátaival, de hatalmas viharba kerülnek a nyílt tengeren, és miután a hajójuk felborul, felszállnak a mellettük elhaladó óriásgőzösre. A legénység és utasok nélküli hátborzongató hajón azonban egyre több a rejtélyes dolog , mígnem szépen sorban valaki kiírtja a társaság nagy részét. Idáig egy elég egyszerű kísértethistóriának tűnik az egész, amelyet már jópár film ábrázolt, de ettől a ponttól kezdve megbonyolódnak a szálak. A központi karakter Jess szemszögéből éljük át a történteket, és döbbenünk rá mi is a furmányos valóságra, hogy egy olyan hajóra érkeztünk, ahol az események periódusos időközönként megismétlődnek. Így miután elsiratta társait, óriási meglepetésre meglátja a tengeren hánykolódó korábbi önmagukat, ahogy segítséget kérve újra felmásznak az elhagyatott hajóra. Jess miután túltette magát a sokkszerű valóságon, megpróbálja elkerülni a korábban tragikus módon lejátszódó eseményeket, hogy megmentse társai életét, és hazajusson kisfiához.

Meglepetésre, Melissa George megbírkózik a szereppel

Ahogy haladunk előre a cselekményben egymás után érnek minket is a meglepetések, amelyekre talán csak a témában jártasabb rajongók jöhetnek rá. A végtelen folyamat azonban nem ér véget a hajón és a korábban látomásnak vélt dolgok szép sorban valóra válnak. A film lezárása pedig egy keserű drámai utóízt is ad a történetnek.

Nagyon érdekes a téma, a figyelem egy percig sem lankad, de ha egy forgatókönyvíró (és rendező) az idővel kezd játszani, nagyon könnyen maga alá sodorhatják az egyre értelmetlenebbé váló események, és a megoldás helyett csak újabb kérdések kerülnek terítékre. Pozitív példa erre a spanyol Időbűnök című film, amely igazi kis gyöngyszem a műfajában, negatívként pedig Sandra Bullock Megérzését említeném, ahol a logikátlanság mély csapdájába zuhantak az alkotók. Christopher Smith ilyen szempontból nagyjából megállta a helyét. Sajnos azonban a "nagyjából"-nak elég hangsúlyos szerepe van az előző mondatban. A történet néha logikai zsákutcába fut, a rendező ügyes átkötésekkel tudja azt elérni, hogy csak a figyelmesebb nézők vegyék ezt észre. De nem akarok szőrszálhasogató lenni, egész kellemes kis meglepetés volt számomra a film. A színészek közül a főszereplő, Melissa George meglepetésre egész jó alakítást nyújt az elgyötört anya szerepében, de színésztársainál sem tapasztalható a horrorfilmek esetében megszokott harmatgyenge teljesítmény.

Egy szokványos brutális körítéssel előadott kísértethistóriára számítottam, ehelyett egy rendkívül csavaros ténylegesen elgondolkodtató, az értelmetlen, öncélú erőszakot okosan kerülő filmmel találkoztam, amit nagyon ajánlok minden műfajkedvelőnek. Nem tökéletes, de egy próbát mindenképp megér.

75%

Polczer Máté "City225"